Biztos van, aki szeret dobozolni. Összecsomagolni. Átnézni diribről darabra mindent. Szortírozni, selejtezni. Hogy aztán az új helyen kipakolhasson mindent. Új helyen! Jézusom, milyen új helyen?

Aki járt a szobánkban, láthatta az irdatlan különbséget. Dél és Észak csapott össze. Fehér és fekete. Hideg és meleg. Lacinál teljes rend, papír se, átlátható, szisztematikus. Nálam a káosz maga. DJ Patil (korunk egyik legdivatosabb adat tudósa, káosz elmélet szakértője) kéne a rendszerezéshez. Mert úúúútálok kidobni. Régen Végh Zsuzsi 2 havonta mindent betett egy dobozba és ha még két hónapig nem szóltam, hogy hiányzik valami, kukázta. Sose szóltam.

Ezt kell most: elpakolni. Átnézni, rendszerezni. Raktár. Iratmegsemmisítő. Sima kuka. Ennyi. Viszont nincs hova kipakolni! 22 év után nem lesz új fiókos szekrény (tumbocska – egyik kedvenc orosz szavam), új asztal, új polc. Nem lesz semmi. Pakolgatok, kukázgatok és…………. elszomorodom. Hányadik irodám is ez? Kezdtem az MTV-ben, pár hónap, de ott még nem volt cuccom. A Wallisnál indult a felhalmozás. Csanády utca, majd onnan a Kondorkert utca és a Klapka utca. Innen mentem a Land Stúdió Tárogató úti telepére, ott lement majd 4 év egyben, majd már Land-Walking-ként költöztünk a Váci úti Rico székházba, egyenesen a vezérigazgatóság helyére. (itt örököltük meg a fapadot, ami most a másodikon van) Onnan, telepen belül a frissen átadott Danubius 2. épületbe (a két emeletes, nagyteraszos iroda, még visszatérünk ide pár év múlva, már a Café cégek, no és a Terasz partyk helyszíne lesz ez), Webigenként a Váci-Csángó sarokra, Caféként meg vissza a Danubius I-be, ahol 2008-ig majd 7 évet töltöttünk. És onnan ide. 22 év, 10 iroda. Miközben kétszer váltottam munkahelyet, abból is egy cégcsoporton belül volt.

Közben telnek a dobozok, sok a raktár, de szépen megy az iratmegsemmisítő is! A rosszkedvet elűzi a nosztalgia és a fásultság. A nagy kedvenceim megvannak. Életem első reklámja, a már címében is izgalmas “OTP Pénztárszelvény VI.”, tv sorozatok (legjobban a Mentálhigiénés Programiroda “Stressz” sorozata nőtt a szívemhez, sokat jártam Dobos és Bagdy Emőkékhez a “Lipót” ezgzotikus zugaiba), évtizedes 5 éves üzleti tervek, a dotcom lufi röppályája, a Wallis csoport két kötetes kézikönyve, Adizes elhíresült modellje ,a Café PR alapító dokumentumai, az OTP arculatváltás, 47 halászleves póló, flopylemezek, egy nagydoboznyi cafés arculati és brand cucc. És Varga Brigi önéletrajza, amivel az egyetem után bekopogott 2001-ben…

Hétfőn délután kezdtem, szerda 11 órára az utolsó beszáradt tollak is a kukában. Három tényleg kis dobozkát alkudtam be Csernai Zoli mellé: kettő majd a polcán lesz, egynek a tartalma viszont a kávézóban lévő kis fiókocskámba kerül. Mert azért végül is egy zárható fiókom mégis csak marad. Még az is lehet, hogy kihuzhatós, szekrénnyé alakítós verziót kapok! Pont jó méret!! Belefér a laptop kábel, fejhallgató, írószer, névjegyek, üres füzet. Hah!!! Még hely is marad!!!! Szép az élet!