Hogyan ismertetnél meg a vevőkkel egy olyan helyet, amelynek az a neve, hogy “Kérlek, ne mondd el!”? Ha adekvát akarsz lenni, akkor csakis úgy, hogy nem mondod el senkinek, nem írod fel a nevet az utcán nagy táblára, hogy egyáltalán semmi, de semmi ne utaljon a létezésére. Hülyeség? A legidiótább brief, amit hallottál? Pont ellenkezőleg!

New Yorkban, az East Village közepén van egy kis hotdogozó. 17 különböző hotdogot árusítanak, olyan bonyolultságban, hogy a mi “félóriáskifliben-virsli-sok kecsappalésmustárral” agyunk még csak elképzelni sem tudja. Állsz a hotdogozóban, vagy ülve eszel, és egyszer csak feltűnik a hátsó traktusban egy régi-régi telefonfülke. Mit keres egy ilyen antik darab egy gyorsétteremben? Odamész, belépsz, csodálkozva állapítod meg, hogy nemcsak a fülke régi, de benne a tárcsás telefon és a kagyló is. Nem állod meg, leemeled, és megforgatod a tárcsát. A szórakoztató időutazás a legnagyobb meglepetésedre hirtelen éles fordulatot vesz; a telefonkagylóban egy női hang szólal meg: “Volt foglalása?” Nem, hebeged, a női hang megnyugtat, hogy ritka nagy szerencséd van, pont van hely foglalás nélkül is, megfordul a fülke hátoldala, és máris egy bárban találod magad.

Két jóbarát a 90-es évek végén elhatározta, hogy belevág a hotdog bizniszbe. Sokat ettek, príma, hasonló kis éttermekben kiskorukban, gondolták, ezt az élményt megosztják a New York-iakkal is! Helyet kerestek, vállalkozást alapítottak, jó nevet találtak (Crif Dog, mert a Chris nevű egyik alapító nevét a másik megpróbálta teliszájjal kiejteni), elindultak, jól csinálták, sok díjat nyertek, rengeteget írtak róluk, jól ment a hotdogozó. De Briannek, a másik tulajnak hiányzott az új kihívás. Volt engedélyük italárusításra is, ami érvényes bővítés esetén, nagy nehezen megszerezték hát a szomszéd teázót. Minden adott volt egy jó bár nyitásához, Brian rock-and-roll tematikára gondolt. Aztán piackutatott, és kiderítette, hogy négyszáz méteres körzetben hatvan darab konkurens bár található. A sikerhez valami figyelemfelkeltőbb kell, mint a rock'n roll! Megjelent egy régi barátja, akkortájt egy bolhapiacszerű régiségbolt tulajdonosa, nemrég tett szert ugyanis egy 30-as évekbeli pompás telefonfülkére, ami kiválóan passzolna a bárba. Briannek támadt egy ötlete.

Eszébe jutott, hogy nagypapája műhelyében volt egy fából készült fal, amit ha jó helyen nyomtál meg, elfordult, és átjutottál egy másik szobába. Eldöntötte, hogy a telefonfülkét titkos ajtóvá alakítja, amely egy titkos bárba vezet.

Így született a Please Don't Tell. Telefonon kell foglalni, hogy legyen helyed, és szinte mindig tele van. Pedig sehol semmi nem utal a létezésére, nincs felirata az utcán, a hotdogozóban, sehol. Soha nem hirdették. A vendégek terjesztik, egymásnak adva a titkot.

Miért mesélem ezt a történetet, amit én Jonah Berger: Contagious című könyvében találtam?

Lassan a válság szó használatáról leszokunk, még itt, a mi kis országunkban is. Rájövünk szépen, hogy ez most egy állapot. Amiben máshogy kell viselkedni, máshogyan lehet sikeresnek lenni, másként kell cégeket vezetni (hogy hogyan, erről fogok beszélni az idei Média Hungary-n.). De az elmúlt 4 év nem múlik el  nyomtalanul. Azt látom, hogy a vállalatok nagyobb része még mindig egy védekező, “túlélő üzemmódba kapcsolt” állapotban leledzik. Ráadásul a költségcsökkentés eredményeként hirtelen magas pozíciókba kerültek meglehetősen kiforratlan, kissé tapasztalatlan emberek. A feladatok és követelmények nagyok, teljesítményt vár a menedzsment. Az így keletkező természetes feszültség agresszivitást szül. Kapkodást. Inkonzisztenciát. Tenderhegyeket.

Így aztán kevés az újítás, nem születik új termék, új szolgáltatás. Nincs építkezés. Csak azonnali sales eredmények. Pedig a sok aládúcolt házzal tarkított Budapesten hozzászokhatott mindenki az “árusítás az építkezés alatt zavartalanul folyik” táblához. Miközben eladsz, viszed a régi üzleted, aközben bizony folyton új dolgokat kell kitalálni, felépíteni. Mindig új kihívások kellenek. Ahhoz pedig sok gondolkodás, csipetnyi kreativitás, nagy adag inspiráló környezet és főleg olyan társak és barátok, akikre számíthatsz. Egy vállalatnak ebben a folyamatban a kommunikációs ügynökség a társa és barátja.

A titkos bár ötletek, egyáltalán új, érdekes dolgok csak erre inspiráló, kreatív környezetben születnek. Ehhez kiszámíthatóság kell, a szebb jövőbe vetett hit, az új vállalkozások értékének elismerése, hasonlóan gondolkodó és inspirált társak. Egyszóval erre ösztönző körülmények. Könnyű kifogás most azt mondani, hja kérem, tessék körülnézni az országban: itt minden pont ellenkezőleg van. Könnyű kifogás, mert nem politikában, nem országos méretekben kell gondolkodni. Csak mindenkinek tennie kéne a dolgát, azon a helyen, ahol van. Vállaltvezetőként, marketingesként, kommunikációs ügynökségnél, hogy csak a mi szűkebb világunkról beszéljek. Mert ezekben a mikroközösségekben, egy cégen belül, egy ügyfél-ügynökség viszonyban bőven ki lehet alakítani ezt az inspiratív és ösztönző közeget. Ha ezt közösen akarjuk, ha hiszünk és bízunk egymásban, ha elismerünk és biztatunk, ha ösztönzünk és mindenki hozzáteszi a saját részét, sokkal vidámabbak lehetnénk, és sokkal eredményesebben dolgozhatnánk. Éljenek a megvalósult titkos bár ötletek, próbálkozzunk, kísérletezzünk, egyáltalán merjünk valamit csinálni! Az eredmény biztosan nem fog elmaradni!