Amikor az ember elveszít egy ügyfelet, óhatatlanul azon kezd gondolkozni, mit is csinált rosszul. Nem volt sikeres a kampány? De, évek óta a legsikeresebb volt. (Sőt, mint utóbb kiderült, még díjat is nyert.) Nem volt jó az együttműködés? Jónak tűnt, de biztosan nem figyeltünk oda eléggé.

Nem volt elég a siker, mert nem volt elég szoros a kapcsolat. No de mitől is jó egy kapcsolat? (És maradjunk most a szakmai kapcsolatoknál, mert az emberi kapcsolatok témájához nem, hogy ez a blog nem elég, de talán még az egész internet sem. Na jó, talán ha törölnénk pár hónapnyi pornót rólÉn részemről életem legszorosabb ügyfélkapcsolatát abban a 6 évben éltem meg, melynek során egy nagy multi márkáin dolgoztam. Persze ez egy picit csúsztatás, mivel az volt a legintenzívebb ügyfélkapcsolatos időszakom, senior, majd account director voltam, azaz már értettem, hogy miről szól ez a reklámosdi, de még nem voltam a napi ügyektől olyan távol, mint később, client service directorként. Mégis elgondolkodtam mostanában, hogy mitől is volt olyan rendkívüli az az időszak, mi volt a titka, és rájöttem, hogy egyáltalán nem bonyolult a képlet, akár két szóban is meg tudom fogalmazni: FELTÉTLEN BIZALOM. A feltétlen bizalom természetesen szakmai, értsd kommunikációs szakmai kérdésekre vonatkozott. Azt mondogatta az ügyfél, hogy az ügynökség ismeri a legjobban a márkájuk kommunikációs kereteit, ezért minden kommunikációs kérdésben támaszkodnak rá. És a minden ezesetben tényleg azt jelentette, hogy MINDEN. Ilyeneket mondtak, hogy:

– „Tudjuk, hogy kisebb stúdiók olcsóbban csinálnák meg a POS anyagainkat, de tudjuk, hogy ez az ügynökségünknél van a legjobb kezekben.” Igen, ez tényleg megtörtént, nekem mondta a marketing igazgató.
– „Köszönjük, hogy megkeresett ezzel a szponzorációs ajánlattal, kérem, forduljanak az ügynökségünkhöz, ők tudják a legjobban, hogy beleillik-e ez a kommunikációs terveinkbe.” És tényleg nem foglalkoztak semmivel, csak akkor, ha az ügynökség is ajánlotta az együttműködést.
– „No executional comments” azaz kivitelezési megjegyzéseknek nincs helye. Ez annyit tett, hogy nem szóltak bele a layoutok art direkciójába, vagyis elmondhatták, mit szeretnének megváltoztatni (pl.: legyen jobban fókuszban a termék), de azt nem, hogy hogyan kívánják ennek a megoldását (pl.: legyen nagyobb a termék). A kezdők időnként elfelejtették ezt, ilyenkor a főnökük szigorúan rájuk szólt.

Mindennek a hátterében az az elgondolás állt, hogy ők kifizetnek egy csomó pénzt azért, hogy szakemberekkel dolgoztassanak, így nem szólnak bele a szakember munkájába. Mint ahogy az étterem konyhájába sem mennek be megnézni, hogy a csülök eléggé pékné módra van-e, vagy a pörkölt alá került-e elég hagyma.

A mi oldalunkról pedig azt jelentette a feltétlen bizalom, hogy amikor kaptunk egy briefet, tudtuk, hogy átgondolták a célokat, látta és elfogadta a beriefet az is, aki majd az anyagok végső elbírálásában részt vesz, van rá budget, annyi, amennyit odaírtak, és hogy meg is fog valósulni a kampány. Hogy ott lesz a termék a polcokon, de ha mégsem, akkor sem mondják majd, hogy a kampány nem volt elég erős, ezért nem elég jók az eladások. Úgy ismerték a célcsoportjukat, mintha a saját második személyiségük lett volna. Sőt jobban. Tudtuk, hogy a kreatív anyagok megítélésénél nem azt nézik, hogy nekik tetszik-e, hanem, hogy a célcsoport mit szólna hozzá. A visszajelzéseik túlnyomó része érthető és indokolt volt. Nem vontuk kétségbe a szakmai hozzáértésüket, nem is volt rá alapunk.
Nem akarok úgy tenni, mintha kolbászból lett volna a kerítés, voltak természetesen fennakadások, de a fentiek tökéletesen jellemzik az együttműködés általános hangulatát.

Ilyen sok év távlatából – amikor persze biztosan meg is szépültek már az emlékek – úgy érzem, nem volt itt semmilyen titok. Pusztán mindenki tette a saját dolgát, hagyta a másikat dolgozni, mert elhitte a másikról, hogy szakértő a maga területén, hogy közösek a célok, hogy mindenki egy irányba húz és a legjobbat akarják a márkának.

Kívánom mindenkinek, ügyfél oldalon és ügynökségen egyaránt, hogy élje át ezt a fajta kapcsolatot, mert a csodák így tudnak születni. Enélkül reklámok születnek, esetleg kampányok, de biztosan nem olyan csodák, mint például az évek óta kiemelkedően sikeres OTP-s stand-up keretkoncepció.