A blogtroll az értelmetlen, ámde élvezetes széthúgyozáson túl azért ember is, és mint ilyennek, vannak neki időnként értelmesnek látszó gondolatai is.

A blogtroll az első pár bejegyzésbe a  szakmaiság vélt hiánya miatti cinizmusát és dühét piszkította bele. Azóta egyfelől szégyenteljesen elmaradt a bejegyzések olvasásával (hátrányát igyekszik ledolgozni, és nem is áll rosszul), másfelől pedig megjelent néhány szakmai tartalmú poszt, amik buta trollszívét melengették, és újra élesztették benne a reményt.

Simone Weil azt fogalmazta meg Pilinszky fordításában, hogy vannak a világon a személyes és a szent dolgok. Trolli pongyolasággal interpretálva: a személyes dolgok mindig hibásak, mivel az isteniség kivonulása után eredendően a szubjektumból fakadnak, és a szubjektum elfogult, ezért torzan és értéktelítetten percipiálja, majd reflektálja a világot. A személyes nézőpontot ráadásul elnehezítik érzelmi és morális rárakódékok, így egy személyes alkotás, például blogposzt könnyen válhat moralizáló reklamációvá.

Ezzel szemben a szent dolgok személytelenek, mivel univerzális értékekhez kapcsolódnak és nem kenődik rájuk az emberi tapintottság bőrzsiradékja, hanem mindig tiszták maradhatnak. Ezeknek az eredeti értelemben valamilyen módon axiomatikusan a jóhoz és az ideálhoz kell kapcsolódniuk, mivel Isten létezésének következményei.

Hogy jön mindez a szakmai blogtrollkodáshoz vagy a blogtrollkodás szakmájához? A blogtroll úgy gondolja, hogy a szakmaiságban etikának mindenképpen, de moralizálásnak nagyon kevéssé van helye. Onnantól, hogy az egyéni morális szempontok megjelennek a szakmainak szánt posztban, az megszűnik szakmai lenni – hiszen nem a tárgyról szól, hanem a szerzőről, és nem ’proklamáció’, hanem reklamáció a műfaja.

A blogtroll logikája alapján akár egyenlőség is lehetne a szakmai és a szent között, azonban botor trollság volna ennyire szélsőséges pozíciót felvenni, és lehet, hogy Simone Weil behozatala is extrém analógia egy ilyen pimf ügyben, mint a blogszakmaiság, hiszen mégsem a végső kérdésekről van szó. Vagy mégis? Megszállottság függvénye…

Ti mennyire vagytok szakmai megszállottak? És vajon a szakmai megszállottság és a személyesség milyen viszonyban vannak egymással? És vajon a szakmai megszállottság nem kebelezi be a személyességet?

Aki idáig elolvasta ezt a zagyválmányt, az persze biztosan észrevette az egész írás paradoxonját, ami pedig az, hogy…

A jövőben a metaposztok helyett kutatással kapcsolatos, illetve a fogyasztói magatartás érdekességeivel, illetve anomáliáival foglalkozó bejegyzésekre készülök. Köszönöm minden kitartónak az idáig olvasást, a viszontolvasásírásra 🙂