A Klippan kanapé után következzen egy másik design témájú blog.

Életem első állásinterjúján a Hiltonban voltam. Akkor még azt gondoltam, szállodaigazgató leszek…  A Hiltonból egy éles váltással egyenesen egy reklámügynökséghez vezetett az út, és bár a reklámszakmában kötöttem ki, továbbra is nagy érdeklődéssel (és nyálcsorgatással) követem figyelemmel a szállodaipar újabb csodáit.

Szóval ott tartottunk, hogy boutique hotel, amit más néven design vagy lifestyle hotelnek is neveznek. És akkor itt álljunk is meg egy szóra! Ez a három akkor egy és ugyanaz? Vagy van közöttük valami különbség? Örömmel jelentem, ezen nemcsak a földi halandók töprengenek, hanem a szállodaipar is. Mindenkinek a megnyugtatására közlöm, hogy tavaly dűlőre jutottak, legalábbis a lifestyle és a boutique hotelek definícióját  illetően. Röviden összefoglalva a lifestyle hotel inkább kortárs, egyedi építészeti és design megoldásokat használ, gyakran hi-tech elemekkel tűzdelve. Több kiegészítő szolgáltatást is kínál, amelyekkel teljesebbé tehetik a vendégek életét, a leggyakoribb szolgáltatás wellness és spa élmény. Íme:

Ezzel szemben a boutique hotel esetében a beruházók általában (de nem minden esetben) régi, korábban is szállodaként működő, lepukkant épületeket (esetenként ipari épületeket) újítanak fel. A lényeg, hogy egyedi legyen, karakteres, találjon valamit, ami megkülönbözteti a többi hoteltől (az a jó kis USP, ugye!). Ez lehet a szobák – számomra sokszor hajmeresztő – stílusa, mérete, a szálloda elhelyezkedése, egy koktélbár, ahol összeismertetik az üzletembereket, egy felkapott séf, bármi. Ezenkívül hatalmas hangsúlyt fektetnek a kiszolgálásra, nagyon fontos, hogy a kedves vendég otthonosan érezze magát. Mondanám, hogy szempont az is, hogy ne legyen semmilyen szállodalánc tagja, de sajnos ez ma már nem igaz. A nagy szállodaláncok egy ideig hátradőltek, és egy kis félmosollyal a szájuk szegletében nézték a boutique hoteleket, azt gondolván: a komoly üzletemberek a megszokott, standard szolgáltatásokat szeretik. Aztán egyszer csak ráébredtek, hogy nagyon csúnyán tévedtek. A fogyasztónak nem az a fontos, hogy van szobaszerviz és 20 futógép áll egymás mellett a “gym”-ben. A fogyasztó jobban kedveli az egyedit, ahol van valami, amit sehol máshol nem kap meg. Néhány szállodalánc megpróbálta meglovagolni a hullámot, és benyomult a boutique hotel piacra, szerencsére eddig úgy tűnik inkább kevesebb, mint több sikerrel, hisz a célközönség épp ezeket az önálló, karakteres, egyedi brandeket preferálja a nagy láncokhoz képest.

A válogatós, újdonságokra vágyó utazóközönségnek persze a boutique hotelek által kínált egyedi szolgáltatás már nem elég, még többet akarnak. Nem hatja meg őket a “welcome” pezsgő, a sztár séf, a nappali közepén álló fürdőkád, a zenélő zuhany: nekik élmény kell.

Így jöttek létre az úgynevezett experience hotelek. Itt mindent megkapsz, amit egy boutique hotelben, de közben fantasztikus élményekkel is gazdagodhatsz. Alhatsz például  jéghotelben vagy, ahogy a mellékelt ábra mutatja, levitáló ágyon.

A másik újdonság a pop-up hotel. Mindenből van már pop-up: kiállítások, butikok, éttermek; miért ne követhetné egy szálloda is ezt az irányt? Ebben a műfajban is vannak természetesen fokozatok a különböző célcsoportok igényeire szabva:

• Kezdjük a tetején: egyszobás, hiperexkluzív lakosztály, mely az egyedi élmények kedvelőire lett szabva, potom 300 font/ éjszaka áron. Ezt a hajó alakú izét London legkülönlegesebb pontjain teszik le néhány napra. Legutóbb sorsolással választották ki a vendégeket a jelentkezők közül…
• Azon sportrajongóknak, akik szeretnek az események közelében lenni (feltéve, hogy ez a sportesemény Nagy-Britanniában van), illetve rendelkezésükre áll némi anyagi forrás, itt a megoldás: a Snoozebox konténerváros formáció. Az árszabás egyébként az eseménytől függ, a mezei motocross versenyeken olcsóbban mérik a szobát mint pl. egy Forma-1-es futamon (69 és 269 font között mozog a tarifa).
• És a jó hír a fesztiválozóknak: akik nem szeretnek a sárban dagonyázni, de csak kevesebb pénzmag áll a rendelkezésükre, lakhatnak ezekben a fura gyerekházakban. Horvátországba már eljutottak, kíváncsi vagyok, a Szigetre mikor érkeznek meg.

Nem vagyok jós, nem tudom, mit hoz a jövő, egy biztos: a vendégéjszakákat fogyasztók igényei folyamatosan változni fognak, így – mint minden szolgáltatóipar –  a szállodaipar is folyamatosan fejlődni fog, és mindig lesznek olyan Ian Schragerek, akik a fogyasztók igényeire válaszolva kitalálják a tutit.

u.i.: Van még egy gyűjteményem öko-szállodákból, akit érdekel, írjon!