Négy éve költöztünk Őrbottyánba. Csodás kis hely (nem, nem Őrbottyánt fogom sztárolni, azt majd talán egyszer máskor), bár infrastruktúra ügyben van még hová fejlődnünk, így szinte mindenért átjárunk a szomszédos Veresegyházra. Már az első nyáron feltűnt a fő úton egy pici fagyizó, ami előtt mindig kígyózott a sor.

Akkor még inkább beszaladtam a szomszédos kisboltba egy jégkrémért és értetlenül bámultam a nyugodt, derűs (???) sorban állókat. A következő évben aztán már annyira izgatott ez a jelenség, hogy egy szép nyári napon – és egy rendkívül szerencsés pillanatban, amikor épp nem volt a sor hosszabb, mint 6-8 méter – beálltunk és kipróbáltuk.

Az első meglepetés akkor ért, amikor megláttuk a kínálatot: kb. 15-20 féle csodásan mutató variáció.

Másodikként az ár volt meglepő, kb 20-25%-kal alacsonyabb, mint bárhol máshol. Ezt mondjuk letudtuk azzal, hogy vidéken vagyunk.

(Megjegyzem: a 2-3 utcás hatókörben lévő többi 4 fagyizó pont pesti áron forgalmaz, ennyire számít Veresegyház vidéknek.)

No de tovább a meglepetések során: kértünk fejenként 2-2 gombócot – némi bizalmatlanság azért volt bennünk a minőséget illetően -, erre olyan adagot nyújtott át a fagyis fiú, hogy azt hittem kihullik a tölcsérből. És nem a tölcsér volt kicsi. Teljesen normális tölcsérbe olyan óriás gombócok kerültek, hogy ha Gombóc Artúr ilyet kapna csokiban, azonnal elájulna a gyönyörűségtől.

És itt még nincs vége: a minőség is kifogástalan volt.

Az első próbát tehát kiállták: megfogadtuk, hogy visszatérünk.

Legközelebb aztán már nem hagytuk, hogy a széles választék elvonja a figyelmünket, észrevettük, hogy van fél gombóc fagyi is. Nem fél áron, hanem egy picit többért (az egész gombóc 65%-ért), no de még így is nagyon jó ajánlatnak tűnt. Ezúttal 2×2 fél gombóccal próbálkoztunk. Na és itt vitték be a totális és mindent elpusztító ütést: fizetéskor 2 egész gombóc fagyi árát kérték el 4 fél helyett. Persze szóltunk, mert nem bírom az ilyesmit annyiban hagyni, mindig arra gondolok, hogy annak a szerencsétlennek kell a nap végén kifizetni azt, amit én megettem. Így szóltunk a srácnak, aki mosolyogva közölte – nyilván nem mi voltunk az elsők, akik ezt szóvá tették -, hogy nem, nem, nem történt tévedés, csak az van, hogy ha egy tölcsérbe két fél gombócot kérünk, akkor egy gombóc árában adják. Hallottatok már ilyet? Egy alkalom, amikor nyugodtan számolhatnak egy picit többet, akkor is kitalálnak valamit, amitől nekem, vevőnek jobb. Most komolyan? Azóta is keresem az állam…

Mondanom sem kell, ez így összességében hívővé tett minket. Megértettük, hogy miért áll, sőt kígyózik a sor, és mára már nekünk sem kérdés, hogy beállunk-e az időnként 20-30 méteres sorba.

Azonkívül, hogy szólok, ha kevesebbet számolnak, mint szerintem kéne, van még egy másik szokásom is: a sikeres dolgoknál elgondolkodom, hogy mitől is sikeres. Ez esetben is megtettem. Arra jutottam, hogy pár egyszerű szabály követtek:
1. Fókusz. Ez egy fagyizó. Nem árulnak semmi mást. Nem csábulnak el a divatos jeges kávé, vagy csak pár szelet süti, vagy a torta rendelésre gondolatok mentén. Ez szinte csak egy bódé, ahol nem csinálnak semmi mást, csak fagyit gombócolnak. De azt nagyon jól.
2. Jó minőségű termék. Vagyis a fagyijuk hibátlan. Rengeteg fajta, és nem csak belemerítik, majd percekig akkurátusan vakargatják a kanálról a „felesleget”. Nem, inkább az olaszos nagy ívű kenéshez hasonlóan halmozzák a fagyit a tölcsérbe. Ja, és este 7-kor nem 3 féle ízből válogathat a betérő. Nem, nem, akkor még mindig az a 10 feletti opció áll rendelkezésre, nem csak a maradék.
3. Magas szolgáltatási színvonal. Vagyis ügyesen, gyorsan szolgálnak ki. Ezért sem gond, ha be kell állnom a 20 méteres sorba, mert biztosan tudom, hogy gyorsan jutok majd előre. Hihetetlen a mi kis hazánkban, de nem is morog a sorban senki. Nincs rá oka, ugyanis ha előre néz azt látja, hogy két, esetenként három ember pörgő kézzel ad-számol-vesz, nincs fennakadás. Szinte nem is sorban állás, csak lassan haladás az egész.
4. Hibátlan árképzés. Fél gombóc? Tényleg? És ha kettőt kérsz, akkor egész árban? Hihetetlen, nem? Ja és az egész gombóc ára is alacsonyabb, mint máshol a környéken. Így történhet meg, hogy ha itt eszel 3 gombóc fagyit az olcsóbb, mint picit odébb a két gombóc. Nem látom a számaikat, de élek a gyanúperrel, hogy ennek ellenére egy adott nap végén nagyobb hasznot tudnak elkönyvelni, mint a többiek a környéken. Ó, és ha a gyereknek kérsz egy tölcsért, az természetesen (?) ingyen van. Ahogy apukám mondta: „Na, ez sem idén akar meggazdagodni.”

Lássuk be, ez a négy faktor az ősrégi marketing tankönyvekben is fellelhető. No meg a fagyi készítést sem ők találták fel. Vagyis nem csinálnak semmi forradalmit. És mégis…

Ez is azt bizonyítja számomra, hogy nem baj, ha olyat csinálsz, amit sokan mások is, csak egy dologra kell figyelned: legyél benne sokkal jobb, mint az összes többi.

És hogy ne maradjon el a valódi reklám, ami talán a legjobb fajta, a word-of-mouth, ha Veresegyház környékén jártok, mindenképpen gyertek el a Torony fagyizóba: https://www.facebook.com/pages/Torony-Fagyiz%C3%B3-Veresegyh%C3%A1z/278244708938963