5 kupacban 14 ember! – csettintettem elégedetten, és annyira virulhatott a fejem, hogy többen meg is kérdezték: örülsz mi? Még jó hogy! A kávézó beindulni látszik. De mi van közben a saját tapasztalataimmal?

Ígértem, rendszeresen beszámolok a fix-asztal-nélküliség okozta élményeimről. És nagyjából egy hónap elegendő az első megállapításokhoz. Amelyek – és ez most nem agitprop – számomra is megdöbbentően pozitívak! Két dologról ezúttal: mi lesz mindazzal a cuccal, amihez asztal és fiók kell? Hogyan lehet átjáróházban dolgozni?

Komolyan, én olyan boldog vagyok, hogy megszabadultam az íróasztaltól!! Négy hete egy vacak papírfecni nem sok, annyit nem halmoztam fel! Féltem, hogy majd kis piros szekrényecskémet kezdem tömni, de semmi: egyetlen cafés dossziém hever benne, meg minden nap kiveszem és akkurátusan vissza is teszem számítógépem töltőjét! Slussz. Senkitől nem veszek el papírt, magam sem gyártok. Nem kapok – végre – újságot, prospektust! Közüzemi számláimat a befizetés után szépen kidobom és nem a hátam mögött halmozom! Nem hevernek postitek, névjegykártyák, felirkantott telefonszámok, tollak, tűzőgépek, gemkapcsok, rajzszegek, filcek, emléktárgyak, fontos régi képek. Sokkal többet dokumentálok a gépemben. Elkezdtem legalább valamennyire használni az outlook feladatkezelőjét, megjelölgetem az elintézendő maileket. Egy szó, mint száz: sokkal szabadabb lettem, semmi, de semmi hiányérzet ezen a fronton, pont ellenkezőleg!

Az átjáróház kérdése már érdekesebb. Öten voltunk legtöbben idáig egy szobában (a 135-ös számú szobában, 1992-94 között), de a cafénál is volt egy időszak, amikor 4-en vezetők együtt ültünk (még Tamás, Laci, Anita). Az utóbbi években Lacival kettesben. Tehát nem újdonság, hogy nem vagyok egyedül. Zárt ajtó, titkárnő mögött meg egyenesen soha korábban. Tehát beszéd, jövés-menés (nem ilyen mértékben) eddig is volt. Mindig is sokan kerestek elintézendővel, megbeszélendővel, gyors híradásokkal, jaj csak azért mondom, hogy tudjad, jó hogy látlak, mi a véleményed arról.. kezdésekkel. Ezért már régen hozzászoktam ahhoz, hogy a gondolkodás, írás, elmélyült prezentáció készítés, könyv olvasás terepe elsősorban nem az iroda. Otthon éjszaka, miután elcsendesedett a család, vagy napközben máshol, főleg nyugis kávéházakban megy (amennyire tőlem tellik) az írás, gondolkodni hál'istennek meg mindenhol lehet, mint sokaknak a zuhany a kedvencem, de a vezetés is sokszor jó, és ritkán, ha nagyon összekavarodnak a szálak, akkor kiszállok a természetbe!

Tehát ezzel is eléggé rendben vagyok. Ülök a kávéházunkban, ugyanúgy és ugyanazt teszem kb, mint korábban az íróasztalnál. A telefonommal ugyanúgy rohangálok fel s alá. Néha behúzódom a telefonfülkébe is, ez azonban nem teljesen komfortos nekem. Nem tudom megmagyarázni, csak nem. Majd gondolkodom az okán.

Még egy szolgálati közlemény: belsőépítészünk javasolt nekünk egy szagtalanító embert, akit bevetünk a gumi ellen. Bármely nap itt lehet!