Múlt héten csapatépítőn voltunk. Voltam már több, hol jobb, hol rosszabb csapatépítőn, de ez most határozottan más volt. Már a trénerek is különböztek a megszokottól. Valahogyan jobban idomultak hozzánk, levették, hogy milyen a csapat, és hagyták, hogy néha elkalandozzunk.

Forrás: gettyimages.com

Számomra nagyon érdekes, tanulságos, helyenként meglepő volt ez a két nap. Már az első nap délelőttjén belecsaptunk a lecsóba. Hamar rájöttem: ez a csapatépítő most több a szokásos csepü-lapu-gongyolánál (Ervin kollégám szavait kölcsönözve), itt komolyan magába kell néznie az embernek.

Én már szinte az első feladatnál elvéreztem – önmagam előtt. Az olyan egyszerű kérdésekre nem, illetve csak hosszas gondolkodás után tudtam válaszolni, mint például “Mire vagy a legbüszkébb az életedben” vagy “Mi a legjobb tulajdonságod”.

Ezután olyan feladatok következtek, amelyek megmutatták, hogy az egyes munkatársak hol látják magukat a szervezetben, hogyan viszonyulnak a kollégákhoz, és egy kicsit a lelki állapotukra is rálátást adtak. Az egyik feladat, röviden: élő szobrot alkotni, ahova véletlenszerű sorrendben, sorsolás útján állnak be a kollégák, a lényeg az, a testhelyzet mutassa, hogyan érzed magad, illetve a közelséged, esetleges kontaktusod a többiekhez azt érzékeltesse, kihez hogyan viszonyulsz, kivel milyen kapcsolatod van a munkában. Én elég sokára kerültem sorra, a csapatom nagy része már bent állt. Csak nem ott, ahol gondoltam volna. Nem volt csapatom. Volt 1-2 kapcsolódás, de az én kis csapatom teljesen szétszóródott. Én, a csapat vezetője nem tudtam odaállni hozzájuk, kapcsolódni hozzájuk, mert fényévekre álltak egymástól…

A fenti és még egy másik feladat kapcsán sok dologra döbbentem rá, melyeket most nem szeretnék részletesen megosztani veletek. Mivel nem vagyok management vagy leadership  könyvek lelkes olvasója, nem fogok mindenféle vezetési elméleteket puffogtatni, csupán összeírom az én megszívlelendő tanácsaimat, melyek ezen csapatépítőnek induló önismereti tréning után fogalmazódtak meg bennem:

• Akkor tudod jól vezetni a csapatodat, ha te jól érzed magad a csapatban és leginkább a saját kicsi bőrödben. Ha jól definiált feladatköröd van, és ha megoldható, akkor nem is csinálsz mást, csak amit csinálnod kell. Nem dolgozol sem a főnököd, sem a beosztottjaid helyett. Így tudsz koncentrálni arra, ami a feladatod: a csapat vezetésére, terelgetésére, segítésére, az emberek fejlesztésére.
• Minden ember máshogy működik, más megközelítést igényel. Ez nem csak a Hersey-Blanchard Situational Theory-t jelenti (na, jól azt ígértem, hogy nem fogok okos emberektől idézni, aztán tessék…), hanem ennél sokkal de sokkal többet. Egyébként azt gondolom, hogy ebben a pontban én viszonylag jól működöm, nem akarom senkinek sem megmondani, hogyan végezze a munkáját. Az viszont fontos, hogy mindenkinek megvan a saját egyénisége, mindenki másmilyen segítséget, támogatást, megközelítést igényel, és ezt nem szabad szem elől téveszteni.

Hersey-Blanchard Situational Theory

• Ha úgy érzed feszültség, konfliktus van, igyekezz minél előbb megbeszélni. „Ja, hát ez tök nyilvánvaló”, mondanánk, de tegyétek a kezeteket a szívetekre: hányszor halogattatok egy-egy ilyen beszélgetést azzal mentegetve magatokat, hogy épp rengeteg dolgotok van?
• Fontos, hogy a csapatod tudja: bármikor fordulhat hozzád, ne tartsa magában, ha segítségre van szüksége, valami bántja, frusztrálja, beszéljétek meg minél előbb. Persze ez is evidens, számomra a tanulság az, hogy ezt többször kell hangsúlyozni, és valóban nyitva kell állnia az képzeletbeli irodám képzeletbeli ajtajának.
• Legyenek személyes céljaid, és ezeket időről időre vizsgáld meg, bíráld felül, módosítsd, ha kell. Ezek a személyes célok azonban soha ne veszélyeztessék a csapat céljait! Ideális esetben a kettő jól megfér egymás mellett, de néha vannak időszakok, amikor mérlegelni kell. Fontos az egészséges egyensúly megtartása.

Amiket összeírtam gyakorlatilag teljesen nyilvánvaló dolgok, gondolom senkinek nem mondtam újat. De ha csak egy valaki egy picit is elgondolkozott olvasás közben azon, hogy „Tényleg, milyen igaz, ezt én is tudom, mégsem csinálom”, akkor már megérte leírni az én kis csapatépítő önismereti tréningem tanulságait.