Nemzeti Dohányboltok. Nem tudok elmenni mellettük szó nélkül. Szó szerint. Láttukra minden alkalommal, újra és újra miérttel kezdődő mondatok zakatolnak bennem. Eddig bírtam. Kikívánkoznak. 

Miért? Egy fejlődni vágyó ország utcaképe miért megy előre a múltba? Nem politizálóként, nem dohányzóként, pusztán az utcán közlekedő szemlélődőként olyan érzésem van a trafikok láttán, mintha visszamentünk volna az időben. Amikor minden csak magyarul volt kiírva, amikor cipőt a cipőboltból vettek. Amikor még szűkösek voltak a technikai feltételek – bár akkor is alkottak zseniális vizuális megoldásokat, sőt –, és amikor jellemző volt a monopolhelyzet. A monopolhelyzet, ami ritkán jó a végfelhasználónak, annyira ritkán, hogy soha. Amikor az van, és kész, nincs alternatíva.

És miért nemzeti? Vajon nemzeti érdek-e a káros szenvedély reklámozása? Eddig fogalmam sem volt arról, hogy ennyi helyen lehet cigihez jutni, így tehát az erre való felhívást tekinthetem reklámnak is. Pedig az egész kezdeményezés alapja éppen a dohányáruk elérhetőségének korlátozása. Gyakorlatilag kevesebb helyen érhető el, mint eddig, mégis az erős arculati elemek miatt úgy érzem, mintha mindenütt csak dohánybolt lenne. Olyan, mint pacman, vizuálisan megeszi a többi üzletet.

Azonban márka előnye kétségtelenül épp ebben rejlik. Alig nyitottak meg, bármikor le tudnánk rajzolni a komplett arculatot. Végérvényesen beleégett a retinánkba. Az egységes megjelenésnek köszönhetően mindenhonnan kiszúrható, beazonosítható. A téma mémként terjed. Ha csupán ezeket vennénk számításba, akkor hihetnénk, hogy ez egy jól megoldott arculat, egy sikeres márka.

De…mindent elnyom, mindent megöregít, mindent tönkretesz maga körül. Mintha egy barna világba tervezték volna külön szigetként, aminek nem kell összhangban lennie semmivel, sem térben, sem időben.

De ha már barna, miért ez a barna, miért nem valami elegánsabb árnyalat? Főleg a nemzeti színekkel kombinálva. De ha már ez az árnyalat, akkor miért ez a betűtípus? Szerintem nehezen olvasható, abszolút idejétmúlt, és a témához sem illik igazán, nehézkes, súlyos betű. A füst könnyű és kecses. És ha már a kiírás csak magyarul olvasható, akkor miért T, most egy- vagy kétnyelvű? Önmagában a T nem jelenti automatikusan, hogy tobacco shop, ahhoz érteni kell a magyar kiírást. Megértéséhez tehát két nyelv ismerete és dupla asszociáció szükséges. És miért ez a szimbólum? A 18-as karikák sokkal inkább kukkoldát, mint dohányboltot jeleznek.  És az, hogy az üzletekbe nem lehet belátni, még inkább fokozzák ezt a hatást, nem kis meglepetést okozva ezzel a mit sem sejtő turistáknak, akik cigit kapnak szex helyett, vagy fordítva.

A beláthatatlanság miatt az Árpád hídnál pedig egyenesen túlvilági érzésem volt. =)

Homlokzati megjelenésük egységes, de átgondolatlan. A kötelező kis táblák és egyéb kiírások helye és módja miért nem szabályozott? Többnyire kaotikusan ragasztgatják fel a kirakatok szabad felületeire, ezzel olyan elvi hibát ejtve, mint a függőleges kiírás, melyre a Bartók Béla utcán láttam példát.

A kiírás mérete és elrendezése miért független a homlokzati tábla hosszától? A horizontális kiírásnál használt két kis díszpötty pedig miért fényévekre helyezkedik el a két betűtől, ami mellé biggyesztették? Attól, hogy a kör kiírásnál ez a távolság úgy-ahogy működik, ennél a kiírásnál nem.

Nem beszélve a Facebookon keringő logóval és kiírással szőnyegmintaként borított homlokzatról, mely épületben ettől függetlenül tudomásom szerint csupán egyetlen dohánybolt működik.

Pedig érdekes tervezési téma. Izgalmas. Izgalmas, mert eleve káros dolgot „reklámoz”, így nehéz kérdés, hogy mennyire legyen vonzó, mennyire cél a feltűnés és pozitív életérzés kialakítása. Szerintem elvi szinten semennyire nem lehetne az.

Valójában azonban a dohánymárkák csomagolásai, régi reklámjai, modern márka shopjai, mégis alapvetően pozitív életérzést tükröznek.

De indokoltan terjednek az elrettentést segítő, rémisztő fényképekkel ellátott cigarettacsomagolások is. Azonban ilyen képekkel nem raknám tele a várost, elrettentés ide vagy oda. De akkor mi a jó megoldás? A külföldi dohánybolt hálózatok válasza erre az egyszerű vizuális világ és érzelemmentességre való törekvés.

Az alábbi ex-dohányos kampány nagyon is inspiráló. Szerintem grafikailag valahogy így kéne megfogni egy hasonló témát a 21. században. (http://www.behance.net/gallery/Ex-Smokers-Are-Unstoppable/2645235)

Ha én tervezném, kiemelten foglalkoznék az utcakép sokszínűsége és a dohánybolt homlokzata közötti harmónia kérdésével, az egységes, mégis jól alakítható arculati elemek megalkotásával. Figyelembe venném a cigarettázás, a szivarozás, a pipázás mítikus múltját. Tanulmányoznám a szerepét a társadalomban és a művészetben. Frappánsan, mégsem hivalkodóan oldanám meg, és belecsempésznék egy kicsit a „vigyázz” érzésből, miközben törekednék az eleganciára, egyszerűségre, egyértelműségre és jó felhasználhatóságra, a láthatóságra, de nem a feltűnésre.

Ezekből kiindulva, kicsit eljátszva a témával elsőre erre a logóra jutottam.

Azonban ez egy hatalmas grafikai feladat, így ha valóban én tervezhetném, ezernyi újabb kérdést felvetve, ezeket mind megválaszolva, időt és energiát nem sajnálva, igazi csapatmunkaként építészeket, városfejlesztőket, marketing- és reklámszakembereket, társadalomkutatókat, akár pszichológusokat bevonva, kiváló tervező csapattal, fókuszcsoporttal megkutatva, kipróbálva oldanám meg. Mert igenis hatása van, hatalmas hatása, és nem csak az egészségünkre.