Valószínűleg az illetékesek már veretes könyveket írtak, és heteket tanácskoztak lesötétített szobákban az egyes vallások kommunikációjáról, hogy gyerekek, hogyan kéne ezt csinálni. Íme egy rövidebb poszt arról, hogy rájött-e már valaki.

A vallás kommunikációjával, annak eszközeivel kapcsolatban a leggyakrabban felmerülő aggály, hogy Isten és a tanítások nem „termékek”, mégis „kommunikálni kell őket”. A nagy világvallások különböző módokon futnak neki a dolognak, hogy érvényesülni tudjanak a legújabb korban.

A katolikus egyházon belül is vannak erre irányuló törekvések, mégis lomhának tűnhetnek, hiszen végső soron az evangéliumok és az Újszövetség alapján mondanak véleményt aktualitásokról is. Ferenc pápáról azt mondják, híveivel igen közvetlen, nyitott a spontán emberi kapcsolatokra. Az ő személye is azt mutatja, hogy az óriási szervezeten belül érzik, hogy makroszinten is kezelni kell a kommunikáció kihívását, de az azért látszik, hogy magasabb szinten még nem tartanak „ott”.

Az Amerikából induló baptista egyház módszere lehet követendő példa a kereszténységen belül. Ők egyébként a felnőtt keresztséghez ragaszkodnak, azt vízbe való teljes alámerítéssel gyakorolják, és innen kapták nevüket is: baptista = bemerítve keresztelő. Sokaknak szimpatikus, hogy a hit kérdését felnőttkori döntésre bízzák, és kommunikációjuk általában is nagyobb hangsúlyt fektet az egyén megszólítására, erre a célra pedig már épült egy-két külön szakma, akiktől lehet tanulni. Talán mégis lehet termékként kezelni a vallást? Nagyon is, ha rájövünk, hogy ettől még nem fog termékké válni.

A legtöbb nagy egyház dominanciákban (dogmákban) gondolkozik, tehát nem rákérdez, hanem kijelent. A baptistáknál minden közösség maga válaszol a kérdésekre – természetesen szorosan az evangélium tanítása mentén. Szerintük az embereket meg kell kérdezni a problémáikról. Ha a vezető tudja a választ az adott problémára, akkor is kérdeznie kell, rávezetni a híveket a megoldásra, hogy érezze, közösen döntöttek.

A katolikus egyház névleg központosított és egységes, de az államoktól biztosan nem a hatékonysága miatt kap támogatást. A baptista egyház viszont – aktuális kifejezéssel élve – hálózat, sejtek sokasága, amik egymástól függetlenül is megállnak a helyükön. A baptisták nem tudnak drága tévéreklámokat készíteni (ne is nézzetek ilyet, nem az erősségük), kvázi ingyenesek viszont a közösségi oldalak, az internet, illetve az önkéntesek segítsége. A baptistáknál minden lelkipásztor valamilyen szinten a közössége kommunikációját is irányítja. Az általuk képviselt amerikai szemszögből nem létezik „magas” vagy „alacsony” kultúra; amit csinálsz, csináld jól!

Végül: nézzetek baptista pólókat, mert menők!