Na persze nem husánggal, mint az Indul a bakterház híres jelenetében, ennél sokkal kifinomultabb eszközökkel sarkall futásra a Nike. Márkaélmény-beszámoló Kvázibárki múlt heti futós bejegyzésének („Miért futsz? Kergetnek?”) nyomdokaiban.

Nem is olyan régen még én is azoknak a táborát erősítettem, akik értetlenül állnak a futás jelensége előtt. Kívülről ugye annyit látni, hogy emberek rendszeresen kínozzák magukat egy látszólag értelmetlen és céltalan tevékenységgel, ráadásul állításuk szerint még bitangul élvezik is.

Többször „nekifutottam” természetesen én is a dolognak, de valahogy sosem jutottam oda, hogy megértsem a megszállott futókat, így rendszerint gyorsan alábbhagytak ezek a fellángolások, amelyek általában annak a társadalmi nyomásnak voltak betudhatóak, hogy valahogy a kor férfiideáljára picit is hasonlítani illenék a strandszezonra.

Aztán néhány éve jött a Nike a meglehetősen bevállalós Addiction reklámfilmjével, és kezdett derengeni a dolog.

Jó kérdés, hogy egy függőségben mégis mi lehet vonzó, de az nem vitás, hogy ha valami függőséget okoz, akkor abban van valami jó, valami annyira jó, hogy az már szinte bűn. Erre épít a Nike filmje, amely elsősorban azokat szólítja meg, akik már jártak abban a világban, amelyet a film bemutat, de a kívülálló számára is érdekes, és kíváncsivá tesz – vajon mit élveznek annyira benne?

Bennem újra feléledt a kíváncsiság a film hatására, ezért úgy döntöttem adok még egy esélyt a futásnak. Néhány – a régi edzőcipőmmel – megtett kínos próbálkozás után beruháztam egy leértékelt Fila futócipőre, és elkezdtem rendszeresen róni a köröket. A kezdeti nehézségek után egyre többször éreztem vágyat arra, hogy fussak – hogy kitisztítsam a fejem, hogy levezessem a feszültséget, vagy egyszerűen csak hogy megmozgassam az irodai munkától elernyedt tagjaimat. Hamarosan világossá vált, hogy a leértékelt Fila futócipőnek lejárt az ideje, komolyabb eszközre lesz szükség. Visszagondolva gyakorlatilag egy pillanatig sem volt kérdés, hogy mi legyen a következő beruházás, egyértelműen a Nike volt az első gondolatom, na persze outletben, mert ha már lúd, legyen kövér, de olcsó.

És akkor egy új világ nyílt meg előttem. Sosem gondoltam, hogy egy olyan egyszerű dolog, mint egy sportcipő örömmel tudja eltölteni az embert, de már a felpróbáláskor az üzletben megtett néhány próbakör is páratlan élmény volt, szinte repültem. Az első héten így szinte mindennap elvitt egy körre az újdonsült cipőm, így „futottam bele” a Nike Futóklubba a Margitszigeten, ami nem csak közös edzésekről és sportprogramokról szól (például most éppen együtt készülnek a futók a Nike Fuss Budapest félmaraton lefutására), de tanácsadást is nyújtanak, hogy milyen cipő való a lábadra, amelyet akár azonnal el is vihetsz egy körre, természetesen mindezt ingyen. Isten hozott haver, ez a Nike futók klubja.

Majd a napokban újra megtalált egy Nike reklám, amely a Possibilities címet viseli.

Ez a film nem kifejezetten a futásról szól, hanem a sportról, és arra szólít fel, hogy keress mindig nagyobb kihívásokat a sportban is, meg tudod csinálni, ha akarod. A mai ember gondolkodásának tökéletesen megfelelő az üzenet, sportolóknak pedig kifejezetten telitalálat. Mindezt egy olyan kellemesen humoros hangvételben, és olyan profi módon tálalják, hogy az egy hét alatt elért 6,3 milliós nézettségen meg sem lepődtem.

Érdekes egyébként a trend, hogy a tengerentúlon narrátorként is híres színészeket használnak a reklámfilmekben, ahogy ehhez a reklámfilmhez Bradley Cooper kölcsönözte a hangját. Úgy sejtem nem véletlenül őt választották a szerepre, a beszédstílusából ítélve számomra egyértelmű a kapcsolat a Limitless című filmben nyújtott alakításával, ahol nem a sport, de szellemi képességek terén mutatott kiemelkedő teljesítményt. (Összehasonlításként jelenet a filmből itt – egyébként abszolút kötelező látnivaló, ahogy a könyvet is szívből ajánlom.)

A reklám hatásosságát egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a „Challenge yourself” felszólításra a reklám végén egyszerűen nem tudtam nem továbbkattintani. A landing page egy picit csalódáskeltő ugyan, mert nélkülözi azt a lazaságot és szabadságot, amelyet a reklámfilm sugall, szimplán csak hozza a Nike letisztult márkavilágát. Cserébe azonnal felkínálnak két mobilappot letöltésre, amelyek gyakorlatilag személyi edzőként funkcionálnak a futáshoz és kondizáshoz, és amelyek segítenek újabb és újabb kihívásokat állítani magad, vagy akár ismerőseid elé. Kell ennél jobb motiváció?

A Nike Running alkalmazást azonnal le is töltöttem a mobilomra, és mindeközben ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy elmenjek futni, annak ellenére, hogy ¾ óra múlva el kellett indulnom otthonról. Nem baj, egy gyors futás még belefér, fél óra, aztán gyors zuhany, és indulás. Necces, de menni fog, meg tudom csinálni! Önkénytelenül is bevillant az Addiction reklámfilm – igen, azt hiszem, megérkeztem.

A futós alkalmazások szokásos funkcióit magas színvonalon hozza az alkalmazás, sőt állíthatunk be PowerSong-ot is, amelyet egy gombnyomásra elindíthatunk, ha fogyna az erőnk, vagy ráadásként különböző kihívásokat állíthatunk magunk, vagy barátaink elé, így versenyt futhatunk valakivel időben és térben elhatárolva is. Az alkalmazás telepítése tehát erősen ajánlott, és bármilyen kihívásnak állok elébe!

Ezek a magas színvonalú tartalmak, mint a mobilalkalmazás, jól érzékelhetően segítik elmélyíteni a kapcsolatot a márkával, hiszen ha egyszer elkezdi valaki használni, utána minden egyes edzésnél ott lesz vele az alkalmazás, vagyis a márka is. A Nike emellett egy olyan közösséget kezdett el építeni, amelynek közös a szenvedélye, és jó hozzátartozni, így egyfajta vágyott állapot a közösséghez való tartozás a kívülállóknak is, ha csak nem vagyunk Alvy Singer az Annie Hallból, aki sosem szeretne olyan klubhoz tartozni, amelyik elfogadná tagjának. A közösség hangulat erősítésére pedig tökéletes eszköz a futóklub, és a futással kapcsolatos események, amelyek mellett a Nike neve mindig ott szerepel.

A Nike tehát azzal, hogy létrehozta a Nike Running albrandet, messze túllépett azon, hogy Nike futócipőket értékesítsen, úgy döntött, hogy inkább a futást adja el, sőt megteremti a Nike futást. A hozzáadott márkaértékükkel ugyanis a futást, mint sportot is magasabbra pozícionálják, nemesebbé teszik, és úgy pozícionálják, mint életstílust, életérzést, amelynek a részese lehetsz, különösen, ha Nike cipő van a lábadon. Jó úton járnak tehát ahhoz, hogy a futásról egyből a Nike jusson az emberek eszébe, márpedig ennél többre egy márka sem vágyhat.

Szóval úgy érzem, tényleg kergetnek, vagy finomabban fogalmazva motiválnak, hogy átéljem a futás élményét, hogy többet akarjak kihozni magamból, hogy megtapasztaljam a határaimat, még akkor is, ha nincs egy konkrét végcél, csak a futás maga vagy egy jobb szintidő. És ez jó.