Amikor először láttam ezt a videót, teljesen lenyűgözött az a (számomra) új szempont, amit Chang behoz a globalizációról való gondolkodásba és párbeszédbe. Persze, ahogy a jó témafelvetések mentén általában, rögtön ezer kérdés cikázott át a fejemen, és igyekeztem kialakítani az álláspontomat a megfogalmazottakról.

Igaza van Changnak? Vagy nagyon elfogult, és nem vesz minden szempontot figyelembe? A kérdések száma megtriplázódott, amikor elolvastam a videó alatt gyülekező hozzászólásokat, érveket és ellenérveket, köztük kínai munkásokét is.

Fenntarthatósággal foglalkozom több mint tíz éve, és saját életemet is igyekszem az általam vallott, ügyfeleimnek ajánlott, illetve a munkahelyemen képviselt elvek mentén élni. Rengeteg impulzus ér ebben a témában, hiszen sokat olvasok róla, és szerencsés vagyok, hiszen rengeteg olyan szakember vesz körül, akikkel megvitathatom kétségeimet és világmegváltó gondolataimat.

A fenntarthatóság mellett a másik fontos pont az életemben a divat és a design – évek óta segítem magyar designerek marketing-kommunikációs törekvéseit; hiszek bennük, és meggyőződésem, hogy sokkal többre hivatottak, mint amit a jelen piaci körülmények, s nem utolsó sorban a hazai nyitottság és kísérletező kedv (avagy ezek hiánya) lehetővé tesznek számukra. A magyar design-életben jártas szakemberekkel, barátokkal és kollégákkal gyakran beszélgetünk arról, hogy mi a szerepe a high street márkáknak, és vajon több-e az előnye létezésüknek, mint a hátránya. Ami engem illet, nem szívlelem a fast fashion-t, és nem szívesen vásárolok high street brandek termékeiből. Vásárlási dilemmáim rendre magyar designer-darabok javára dőlnek el; hiszek benne, hogy vannak választási lehetőségeink, és kell is mérlegelnünk azokat. Kérdés azonban, hogy döntéseink hogyan befolyásolják mások életét. Ez sohasem egyértelmű, bár a nyugati kultúra szemszögéből sokszor annak látszik.

Miközben azon merengtem, mit is gondolok Chang üzenetéről, rájöttem, nincs szükség rá, hogy szilárd álláspontot alakítsak ki mellette vagy ellene. Több érvem van a fast fashion ellen, mint mellette, Chang története azonban nem erről szól. Egyszerűen felajánl egy új szempontot, egy új megközelítést, ami érdekes, és nagyon emberi. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nemzetközi nagyvállalatok Kínában készülő termékei a globalizáció minden gonoszságát magukban hordozzák, átitatva a kizsigerelt, boldogtalan, nyomorúságos körülmények között tengődő munkások vérével és verejtékével. Chang nem próbálja elhitetni velünk, hogy az élet Kína gyáraiban jobb, mint amilyen valójában, csupán elhozza nekünk az emberek, a kínai munkásnők hangját, megismerjük az életüket, az álmaikat és küzdelmeiket, amelyek – valljuk be – nem sokban különböznek a mieinktől.