Csomagolásbuzi vagyok. Ez van. Az egész úgy kezdődött, hogy apu katonatiszt volt. Ha én egyszer rendet tettem a ruhásszekrényben, akkor ott minden póló egyforma szélesre hajtogatva, színek szerint szétválogatva, katonás oszlopokban sorakozott. Ha magam elé képzelem, és hunyorgok, olyan, mintha egy komplett Pantone-skála lett volna a gardróbban. Nem a rendet szerettem ebben, hanem az összhangot. Nagy különbség!

Aztán elkészült az első lakásom, majd a második, majd a harmadik. Minden négyzetcentiméterét megterveztem, mindig valamiféle sajátos összhangra törekedve. Volt egy trükköm: lefotóztam a nappalit, a konyhát, a könyvessarkot, a hálószobát, a fürdőszobát, és a kész képeket elemezgetve mozgattam tovább (akár egészen a szemetesig) a csetreszeket. Egészen addig, amíg olyan harmóniát nem láttam, mint kedvenc lakberendezős magazinjaimban. Na pontosan így történt, hogy egyszer csak szemet szúrt egy tusfürdő. Sehogy nem illett a képbe. Márka nélkül mondom, hogy fehér volt és lila, a fürdőszobám meg bézs és barna. Kihajítottam gondolkodás nélkül, és nyakamba vettem egy plazát, hogy megtaláljam az egy négyzetméteres zuhanyzófülkébe tökéletesen illő flakont. Hadd ne mondjam, mi történt aztán a mosogatószerrel meg a kézmosó szappanokkal…

Összhangmániámat később nem hogy megzavarta, de továbbfejlesztette a szakmám. Ez a fránya reklámszakma. Ma már nem elég, hogy szép legyen a csomagolás, de legyen benne az a plusz is, ami csak azé a márkáé. Már attól legyen meg a márkaélményem, hogy ledobom a törülközőt, vagy bevizezem a mosogatószivacsot. Nem, ez nem beteges, csak mániás 🙂 Hát így lettem csomagolásbuzi.

S mint ilyen, egyenesen imádom például a Lush csomagolásokat. Szeretem a flakon formáját, szeretem a címke designját, de van valami, amit különösen imádok benne. Tudni kell a Lushról, hogy a céget egy házaspár alapította az Egyesült Királyságban, alig húsz éve, és mára 770 üzletük van már szerte a világban. Oké, ez is “csak” egy újabb sikersztori, és nem is kívánok most reklámot alkotni nekik (ha érdekel, ismerd meg őket itt). A csomagolás egyik legfontosabb eleme egy kis kör alakú matrica, ami a márka filozófiai gondolatait (friss, kézzel készített) alátámasztva elárulja, hogy azt a flakon sampont konkrétan Viola készítette a saját kezével ekkor és ekkor. Próbáltam képeket készíteni ma reggel a napi adag márkaélmény után közvetlenül, de béna vagyok, így íme egy Rina a netről:

 forrás: thai-tales.com

Másik régi kedvencem a Chupa Chups. Sosem voltam egy nyalókafan, de többször is megpróbáltam azzá válni a Chupa Chups miatt. Egyszer aztán sikerült is. Eredetileg spanyol termék, semmi extra, finom nyalókagombóc azoknak, akik bírják a cukrot – vagy mondhatnám, hogy “egy édes félóra”, ahogy a 70-es években Ausztráliában reklámozták. Hanem hogy a logóját maga Salvador Dali tervezte, és ez pont elég is ahhoz, hogy beterítse a terméket…! Imádom. A weboldalát is jó nézni, nyálcsorgatós.

 forrás: partyrockerz.co.uk

És akkor egy visszakanyarral hadd térjek ki a ruhaneműkre is. Abercrombie&Fitch. Milyen csomagolása lehet egy ruhamárkának? Lehet logója, amit kisebb vagy nagyobb méretben rávarrat a termékekre, oké. Meg persze bilétája, labelje, blokkpapírja és nylonzacskója is. De itt a valódi csomagolás az üzlet maga. És A&F-éknél ehhez igazán értenek. Az első koppélményt a New York-i üzlet okozta. Négyemeletes, oké, a tengerentúlon sok dologgal bánnak meglehetősen nagyvonalúan. Na de a bejáratnál egy félmeztelen fiú fogad. Az egyetlen értékelhető, amit visel, az egy A&F farmer, no meg egy hófehér fogas mosoly. És tessék, lehet vele bátran fotózkodni az üzlet bejáratánál! Fél márkaélmény pipa. És ha tudnád, hányan állnak ott sorba… Maga a bolt pedig olyan, mint egy jófajta diszkó. Üvölt a zene, a saját gondolataidat nem hallod. Sötét van, de annyira, hogy például egy türkizkéknek hitt pulcsival később a zebráról fordultam vissza, mert kiderült, hogy fűzöld. (Fekete színű ruhát viszont még elvétve sem találsz náluk!)

 forrás: selldorf.com

A helyiség sarkaiból automata berendezés spricceli befelé a jellegzetes A&F parfümöt – igen, ez az az illat, amit később kinn az utcán is kiszúrsz 200-300 méterről. És ha megérzed, akkor tudod, hogy két-három sarokkal feljebb egy olyan ember rója a járdát, akinek a kezében megtömött A&F reklámtáska van. Az eladók pedig… kiválóan táncolnak, non-stop mosolyognak, így még azt is megbocsátod nekik, hogy fogalmuk sincs, van-e az adott holmiból a méretedben, vagy hogy egyébként épp milyen osztályon vagy. Nekik annyi a dolguk, hogy szépek legyenek, és táncoljanak. Ja, nem. Néha, csak a hangulatkeltés kedvéért, kivonulnak egyenruhában (értsd pl. a lányok egy szál hosszított fazonú blúzban, derekukon öv, lábukon papucs) a Fifth Avenue-ra, és végigsétálnak a bolt előtt. Na és azt pl. tudtad, hogy mondjuk Ashton Kutcher, Sienna Miller, Channing Tatum, Lindsay Lohan vagy January Jones is A&F modell volt, amikor “még nagyon kellett a pénz”? Tökéletes csomagolás.

 forrás: nymag.com, még több A&F celeb: buzzfeed.com 

Tudnám még sorolni, de sosem olvasnád végig. A dolgos hétköznapokban mi is találkozunk csomagolástervezési feladatokkal. Néha a klasszikus értelemben véve, néha meg mondjuk egy munkahelyi ebédlő vagy lift “csomagolásáról” van szó. Bármelyik szép kihívás! A napokban pedig arra a megállapításra jutottam, hogy egy ügyfélnek készített prezentáció is csomagolás: az ügynökségi ötletek csomagolása. És ha rossz a csomagolás, elbukhat egy jó ötlet. Ha viszont jó a csomagolás, az ügyfél akár rá is szokhat úgy a Caféra, mint én anno a Chupa Chupsra. Ezért hát új szintjére léptem a csomagolásbuziságomnak. Úgy hívják: ppt-mánia.