A nagy tejgate már néhány hete tart(ott). Elindult egy udvarias kéréssel, negligálódott rövid, de csendes és agresszív további tejfogyással, majd radikálisan vége is szakadt a dolognak a központi tejfolyás elapasztásával.

A történet sajnos nem ért itt véget, mert azóta a szabályozatlanságban a tej predatorizmus (vagy inkább parazitizmus?) ütötte fel a fejét, ami kifejezetten kellemetlen bizonyos csoportok számára.

A szervezet 3 fő csoportra osztható fel:

1. Tejfogyasztó ÉS vásárlók

2. Tejfogyasztó

3. Tej nem-fogyasztó

A 3. csoport bystanderként maradhat közönyös a témában, foglalkozni velük amiatt érdemes, mert a társadalmi támogatottság bizonyos kérdések és intézkedések keresztülvitelében fontos lehet – normák betartása és betartatása területein.

Az 1. csoport és a 2. csoport azonban furcsa dinamikát rajzol fel, aminek a végiggondolásában a közlegelők tragédiája, a potyautas jelenség, a fogolydilemma helyzet, kooperáció / altruizmus / versengés és a morális fejlődés elméletek jutnak eszembe többek között.

A dinamika ugyanis jelenleg az, hogy ismeretlen számú (bár számosítható) ember vásárol tejet, ebből valamennyien (vélhetően nem mindenki) a közös hűtőben tárolja azt. Ők az 1. csoport. A 2. csoport a tejragadozók / tejparaziták csoportja – ők nem vásárolnak, ámde fogyasztják a tejet. Számuk ismeretlen, egyelőre úgy tűnik, hogy az 1. csoport még el tudja látni a 2. csoportot, bár az 1. csoport által fogyasztható tej már jelentékeny veszteséget szenved.

Igazából a probléma akkor válthat ki változásra sarkalló társadalmi feszültséget, ha az 1. csoport teje annyira bosszantóan kevéssé ‘válik’, hogy saját fogyasztását sem tudja kényelmesen biztosítani. Ekkor majd – remélhetőleg – kiegyenesített kaszákkal várják elrejtőzve a 2. csoport tagjait, akik vagy igyekeznek még furmányosabb módon, pl. távszívószállal, vagy hasonlóval továbbra is megcsapolni a tejet, vagy normakövető módon az 1. csoport tagjaivá válnak, vagy agresszív módon a kaszást lecsapják, a tejét elveszik, hangos szürcsölést követően elégedetten böffentenek, élik tovább terrorizáló életüket, és a jelenséget a munkahelyi bullying-ként bevezetjük a szervezeti fogalmak szótárába.

Mikro-társadalmi (szervezeti) szempontból az lenne a legjobb, ha csak 1-es és 3-as csoporttagok lennének, a 2. csoport pedig nem jöhetne létre. A 2. csoport felduzzadásának tragikus következménye a tejállomány elsivárosodása, majd eltűnése lesz (illetve privát hűtők / biztonsági záras tejek megjelenése jobb esetben) – tágabb társadalmi következménye pedig az intézményrendszerben, illetve a többi tagban való bizalmi szint esése, egymás gyanakvó méregetése…

A tejbűnözés stigmatizálása némileg segíthetne a folyamaton, azonban ehhez arra lenne szükség, hogy a tejbűnözőket tetten érje valaki, és erről mindenki tudjon. Erre azonban vajmi kevés az esély jelenleg.

Marad a kiszolgáltatottság, a (bamba) bizalom illúziója társainkban, hogy hátha ők is 1-es csoporttagok, marad a csalódottság és értetlenül átvert arcú tejesdoboz-rázogatás.

A 2. csoport tagjai pedig továbbra is élik megszokott és nyugodt életüket, és racionális, döntéselméleti oldalról egyelőre igazuk is van, mert semmi sem indokolja, hogy változtassanak viselkedésükön. Fontolgatom a 2. csoportba való átlépést, elbírja a rendszer, nem?

(A címben szereplő kérdésre a válasz pedig ez volt: Hogy a devla egye ki a beledbűl a tejet, te sunnyogó, lárvatestű, rejtőzködő élősködő tolvaj#&@#@&#! – de természetesen ilyet nem írunk le semmilyen körülmények között.)