Van egy kedves szokása az embernek: firkál. Falra, szalvétára, fecnire vagy csak az ujjával az asztallapra. Gondolatokat firkál. Még a reklámgyárban is. Sőt, ott aztán igazán.

Régi vágyam, hogy megcsináljuk a Caféban a Briefszéli Firkák Nagyversenyét. Amikor az asztalomon már kellő mennyiségű, méretű és áttekinthetetlenségű papírkupac halmozódott fel, akkor átböngészem, és a lezárt projektekhez tartozó ügynökségi briefeket, ütemezéseket, jegyzeteket, első vázlatokat, headline-morzsákat prezentáló nyomtatásokat szépen apróra tépem, és a papírgyűjtő eledelévé avatom. Kivéve, ha találok rajta valami izgalmasat. Egy-egy rajzot, briefszéli firkát, ami elmondja, hogy az adott brief átvételekor min járt az agyam. A feladat melyik apró részegysége kötötte le a gondolataimat. Mert én is gondolatokat firkálok.

Mutatok párat, hátha kedvet kaptok, és hátha Ivánunktól megkapjuk azt a löketet, amely a Briefszéli Firkák Nagyversenyéhez kell 🙂

Na, ő a robot. Úgy másfél éve készült egy olyan meetingen, amikor is a márkastratégia-mátrixunkat gyakoroltuk egy nagy hazai branden. Azt hiszem, azt próbáltam kifejezni vele, hogy bár ennek a munkának is vannak gépsorai és monoton részfeladatai, azért a márkaépítés egy nagyon szerethető, amolyan “réten szaladós”, felszabadítós feladat 🙂

A bábuk. (Nem, nem spilázom túl a nagy mű címét, minek is.) Fogalmam sincs, mit akartam vele – valakinek ötlete? Esetleg a valódi célcsoporton gondolkodtam a briefben megfogalmazott helyett?

A kedvencem: a hangsebességet átlépő sportgólya. Egy emlékeztető (contact report) margójára. Január 30-i szerzet, és a legcsodálatosabb benne, hogy sokan egy óriásit pukkantó darunak nézték a drágámat, akinek bedagadt a szeme. De nem, ő egy hangsebességet átlépő szupermadár, mert nyilván az emlékeztetőben írásban is vállalt határidők kötötték le a lelkemet  – IT szektorban lévő ügyfél, mindig siet. És nem is akármilyen madár: sportgólya, mert hol volt még akkor a tavasz? (És hol van már a nyár? :() Nyakában csíkos sál, mert kreatív, szemén pilótaszemüveg, mert okos. Szárnyai ergonomikusan simulnak a számítógépes munkától kissé megereszkedett, csodálatos tollazatú testéhez. Tényleg a kedvencem.

Ezt csak azért, mert néha értelme is van a briefszéli firkáknak. Nagy hazai csokimárka tendere, felötlött bennem, hogy jól nézne ki egy olyan divat-összeállítás külön fiúknak és lányoknak, amiket nagy női magazinokban látni. Gyorsan kanyarítottam is egy nyakkendős-autós-könyves-napszemüveges meg egy kombinés-parfümös-karpereces firkát a briefre, csak mert szövegesen nehéz lett volna leírni. Most sem sikerült.

Utolsó előtti. Állatkerti kutatások elemzésének margójára. Azt hiszem, ő eredetileg csak egy karikának indult, amiből lett kettő, végül egy John Lennon-szemüveg, s ha már így, miért ne kapott volna csokornyakkendőt és egy “casperes” szellembúbot? A gondolataim itt sanszosan a körül jártak, vajon hogyan értelmezzük a látogatószám alakulását. Ne kérdezzétek, mi az összefüggés. De találtam mellette egy ilyen mondatot, amit szeretek: “Animals teach us how to be people.” Ehhez ajánlanám ezt a weboldalt, úgyis mindjárt vége a posztnak: http://www.barnorama.com/animals-teach-us-how-to-be-people/

Mai utolsó. Egy hónapja jártam a Digitália konferencián. Voltak nagyon jó előadások – például egy orvos genetikustól, aki jövőkutató, de legalábbis ez az életcélja, és azt kell mondjam, máris piszok jól csinálja. De voltak nagyon kocka előadások is. És miközben olyan kérdéseket boncolgattunk, mint pl. lehet-e márkát építeni online videóval (Hát már hogyne lehetne! Sőt, rombolni is lehet vele márkát…), elhatároztam, hogy szükségem lenne egy sablonos és kevésbé olvasható betűtípusra. Mert annak is van ennyi értelme 🙂 Még nincs kész, és kopirájt meg minden!

Ennyit mára, gondolkodjatok, firkáljatok tovább – és Cafék, szervezzük meg a Briefszéli Firkák Nagyversenyét!