Jó pár éve láttam, ahogy egy külföldi műsorgyártó cég szakembere arról beszélt, mi mindenből készül majd a jövőben tévéfilm, docusoap vagy éppen sorozat. Akkor a legbizarrabb ötletnek az tűnt, hogy majd temetésekről nézhetünk reality-t – ez az ötlet még mindig viszi a pálmát, de nem kizárt, hogy képernyőre kerül még ennél bizarrabb gondolat is.

Mégis, ha akkor arról mesél valaki, hogy a reklámszakmáról, a tenderezésről készül dokumentumfilm-sorozat, legalábbis furán nézek rá. Kit érdekel mindez rajtunk kívül?  De bizonyára vannak még páran, mert végül megszületett, és már a második évad készül belőle.

Amikor már azt hittük, hogy a Mad Men – Reklámőrülteken túl nincs élet, akkor mégis jött egy műsor, ami rólunk szólt, a tenderezésről, a kreatív folyamtokról, az ügynökségi munka kulisszatitkairól.

A The Pitch – Reklámpárbaj (http://www.amctv.com/shows/the-pitch) 2012-ben indult, de az első évad sikerén felbuzdulva 2013-ban forog a második évad is.  Persze megvannak a „kötelező elemek”, amitől jó műsor lesz egy ilyen típusú dokumentarista alkotás. Van benne személyes, érzelmi húrokat megpendítő vonal, hogy el tudjuk dönteni, kinek is drukkolunk. Van benne versengés, feszültség és fordulat. Ahogy az élet (?) írja.

De mi is az alapfelállás a Reklámpárbajban? Adott egy valós ügyfél valós brieffel és valós ügynökségekkel. A történetbe a briefeléstől szállunk be, így ha csak felületesen is, de ismerjük a feladatot.  Aztán indulhat a móka – vagyis a kreatív munka.

A tenderezés különleges lelkiállapotokat idéz elő az emberben. Vannak megkerülhetetlen lelki és fizikai fázisok, amik a sorozatban is visszaköszönnek. Ezeken az ismerős lépéseken keresztül lassan megismerjük az ügynökséget is; méretüket, felépítésüket, munkastílusukat és a benne dolgozó karaktereket.

Van, aki 48 órára összezárja csapatát. Se mobil, se hazamenet, se másik projekt két napig, van azonban étel, kávé és víz korlátlanul. Mondjuk meg is van az eredménye, de az életszerűsége megkérdőjelezhető. Az egyik részben az is tisztán megmutatkozik, hogy ahol a folyamat elején kiesik a stratéga egy csapatból, ott veszélybe kerül a teljes projekt – a kreatívokhoz kell a realitás ballasztja, hogy kivitelezhető legyen a koncepció. Az egyik kedvenc részemben pedig egy alig 30 napja a cégnél dolgozó és egészen más területről érkező szövegíróval nyeri meg a tendert az ügynökség – ahol mondhatni policy, hogy kifejezetten nem a reklámszakmában edzett jelentkezőkkel is erősítik a csapatot.

Egy kis ízelítő magyarul: http://indavideo.hu/video/rp-05

Hogy a reklámok, kreatívok vagy szlogenek jók lettek-e, tetszetek-e? Nos, ez erősen változó, de itt nem is ez a fontos, hanem az, ahogy egy koncepció születését végigkísérhetjük, hogy bevésődik: mindenki fontos egy jó projekthez, ugyanannyira kell egy józan „nem”, mint egy támogató „igen”, és a bizonytalan „talán” is megér egy próbát.

Nem tudom, kívülállóként elképzelhető-e a folyamat, ami egy tenderprezi születéséig vezet. A fázisok, hullámvölgyek valahogy így néznek ki: „kellene egy ötlet”, „ki volt, aki jóváhagyta ezt a vonalat?”, „ezt tényleg komolyan gondoltuk?”, „briefen van ez?”, „úristen, már csak 36 óránk van!”, „haza kellene menni”, „haza akarok menni”. Aztán végre azt érezzük, összeállt az anyag.  Ilyenkor már játszi könnyedséggel állunk neki makettozni, printelni vagy ízekre szedni a prezit és újra összerakni egy egészen más koncepció szerint, hogy hajnalra meglegyünk vele.

Ha bárki a Pitch nézése közben magára, munkatársára, netalán főnökére ismer, az nem biztos, hogy a véletlen műve… Mert hát ilyen ez a popszakma! 🙂