Nemrég forgattunk egy zenészkolléga dalához képanyagot, éppen az utómunka zajlik. A klip valószínűleg fekete-fehér lesz, vagy alulszaturált, vagy szépia, vagy valami ilyesmi – még megy a vita az alkotók között. Bármilyen egyszerű fogásnak is tűnik lehúzni a színeket a képről, ha a hatást nézzük, úgy tűnik, hogy működött és működik a módszer. Junoszty-tulajdonosokkal szemben nagyon igazságos is. Sötétített szubjektív szemüvegemen keresztül mutatok nektek néhány említésre méltót a zenei videoklipezés 30 évéből, kommentekben lehet hörögni, hogy mit hagytam ki igazságtalanul!
Michael Jackson & Janet Jackson – Scream (1995)
A világ legdrágább videoklipje tizennyolc éve készült, de 7 000 000 dolláros költségvetését a közeljövőben valószínűleg nem fogják túlszárnyalni, hiszen az akkori csúcstechnológia mára könnyebben hozzáférhető, és olcsóbb is lett. Jacksonéknak az akkori állás szerint bőven futotta rá a pénzükből, Mark Romanek rendező pedig – gondolom – örömmel vállalta a felkérést, és készítette el a sci-fi-anime trükkorgiát, amelyben a valaha zavarba ejtően hasonló testvérpáros agresszíven kiabál. A fekete-fehér megvalósítás szépen ellensúlyozza, hogy milyen baromi drága volt a klip, színesben valószínűleg giccsesebbnek éreznénk.
Madonna – Vogue (1990)
Míg Jackson öt klippel van fent a legdrágábbak listáján, addig ugyanitt Madonna néggyel szerepel. Jelen alkotás nincs ezek között, viszont David Fincher rendezte, világszerte nagy elismerést és díjakat kapott, és tuti, hogy jó hangulatú volt a forgatás. Fincher egyébként készített fekete-fehér videót például Stingnek és mostanában Justin Timberlake-nek is, de érdemes utánanézni, mert több tucat ilyen munkája van. A Vogue-ban Madonna Hollywood aranykorának színésznőit idézi meg, a rendezővel a 20-as, 30-as évekbe nyúlnak vissza stílusinspirációért, tehát nyilvánvalóan nem ad hoc száműzték a színeket.
Prodigy – No Good (Start the Dance) (1994)
Saját műfajában szintén kiemelkedő dal, a klipet Walter Stern rendezte, aki a Prodigy-n kívül többek között David Bowie-nak, a Massive Attack-nek vagy a Faith No More-nak is dolgozott. A zene elektronikus zúzás, hozzá valódi őszinte undergound zúzást álmodtak meg képileg az alkotók. A főhős samukalapáccsal ver rommá egy elhagyatott londoni raktárépületet, Keith Flint mániákusan táncol, amíg be nem zárják egy plexidobozba (szerencsére ezt is vette a kamera). Elképzelhető, hogy csak nem volt színes filmjük, de jól jött ki.
IAM – Petit Frere (1998)
Kevésbé ismert, de számomra a legérdekesebb darab. Marseille-i rap-banda, bevándorlók gyermekei, szövegeikben feltűnik a hagyomány, a kultúra, a politika. A klip témaválasztásában megelőzte őket a magyar származású Mathieu Kassovitz, aki már 1995-ben elkészítette a Gyűlölet (La Haine) című klasszikusát. Kassovitz látnok es rendezőzseni, de kicsiben a rapper srácok is elkapták ugyanazt a hangulatot, eltalálták, hogyan kell bemutatni azt a társadalmi problémát, ami végül a 2005-ös franciaországi zavargásokhoz vezetett. Színes lakótelep, fekete-fehér lelkek, szürke erőszak.
Még jó néhány kedvencem van, melyek – fajdalom, de – kimaradnak a felsorolásból. Például a Spin Doctors Two Princes című dala, ami a világ egyik legvidámabb nótája, mégis fekete-fehér videót készítettek hozzá. Van benne pár színes kocka, de az még ér, sőt, ugyanígy van némi szín a… de nem lövök el több lehetséges klipet, mert kíváncsi vagyok, hogy kinek melyik ugrik be elsőre. Valljatok színt!