Biztosan rémlik mindenkinek, de nehéz pontosan felidézni, mely hollywoodi filmekben is adja a sztori hátterét (netán gerincét) a reklámügynökségi munka. Erről lesz ma szó.

Mivel csak olyanokat szedegettem össze, amiket én is láttam, így nem tudtam egy frappáns 10-es gyűjtést összeállítani, de bízom benne, hogy a következő 8 film is elég lesz. A reklámügynökségek, netán marketingesek szerepe ezekben különböző mértékű, és igazából sorrendiséget sem szeretnék meghatározni közöttük, mind másért jó.

Bumeráng

Marcus Graham (Eddie Murphy – emlékszik valaki, mikor láttuk őt utoljára jó filmben? Megmondom, 2006-ban a Dreamgirls-ben) egy jól menő New York-i kozmetikai cégnél marketingigazgató, nem mellesleg született nőcsábász. Persze egy nap új főnök érkezik a céghez, aki naná, hogy nő, és történetesen ugyanolyan mentalitású, mint főhősünk, szóval igen hamar visszanyal a fagyi… Feltételezem, hogy innen jött a cím is. Strangé, megvan?

Mi kell a nőnek?

Hasonlóan a Bumeránghoz ezúttal is adott egy menő arc, csak ez most fehér (sőt egyre inkább, mint tudjuk), és Mel Gibson játssza. Ő a Sloane Curtis Agency nevű reklámügynökség kreatív igazgatója, szintén zenész nőcsábász.

Tudjátok egyébként, honnan ered a „szintén zenész” szólás? Két verzióról hallottam: 1) A kifejezés azokból az időkből ered (kb. 100 éve), amikor a kávéházakban zenedíjat kellett fizetni. A zenedíj alól csak a zenészek mentesülhettek, ezért akinek nem volt kedve/pénze fizetni, általában arra hivatkozott, hogy ő „szintén zenész”. (Forrás: est.hu); 2) Régen (megint csak kb. 100 éve) a szegény zenészeknek bizonyos időközönként adtak egy ingyen ebédet, amire minden hajléktalan is elment, és zenésznek adta ki magát, hogy ehessen végre. (Forrás: gyakorikerdesek.hu)

Azt történik vele, hogy – vigyázat, nagyon meglepő lesz! – kap egy új, női főnököt, akit Helen Hunt játszik remekül, de emellett még egy baleset is éri, aminek eredményeképp képessé válik a női gondolatok kiolvasására. Érdemes megjegyezni, hogy hogyan szenved balesetet: épp egy nőket célzó kampányon dolgozik, ezért az ember leborotválja a lábát, arcpakolást tesz fel, harisnyát húz, tehát próbálja magát mind inkább beleképzelni a célcsoportjába, ami szerintem nagyon dicséretes cselekedet, lehet, hogy kötelezővé kéne tenni ezt a gyakorlatot a Caféban is… Aztán valahogy elesik, megrázza az áram, vagy fordítva, mindegy is, a lényeg, hogy baja lesz. A baleset és az ennek folyományaként megjelenő gondolatolvasási képesség így teszi a bunkó, soviniszta Gibsont igazi Érzelmes Férfivá. Mondom:

Crazy People – Lököttek

A 11 éve elhunyt komikus Dudley Moore (az Óvakodj a törpétől! karmestere, hogy mindenkinek meglegyen) játssza Emory Leesont, a sikeres, de erősen túlhajszolt reklámszakembert, aki miután elhagyja a felesége, kiborul, és rájön, hogy egész addigi élete hazugságra és hazugságokra épült. Ettől kezdve kizárólag igazat mond és ír, még a reklámokban is! Nemcsak nekünk elképzelhetetlen egy ilyen szituáció, a derék amerikaiak sem tudják ezt máshogy feldolgozni, minthogy diliházba küldik a szerencsétlent, ahol aztán egy bolondos szőke lánnyal és néhány ápolttal létrehozza saját reklámcsapatát. Amikor aztán a formabontóan igazmondó reklámok véletlenül megjelennek, kitör a valódi őrület: az emberek szabályosan megvesznek az új típusú hirdetésekért…

Itt egy print:

És itt egy remek prezi – majd a zseniális végeredmény:

Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?

Na jó, ez speciel nem túl jó film, viszont a párom imádja. Ebben Matthew McConaughey formálja meg a reklámost, aki egy újságíró csajjal kezd viharos viszonyba, de többre nemigen emlékszem. Viszont ennyiből is kiderül, hogy reklámos PR-ossal ne kavarjon 😉 Azért azt el kell ismernem, hogy Krull, a harcizom, illetve Szófia hercegnő elég jó poén volt…

Kramer kontra Kramer

Ez viszont nemcsak hogy jó film, hanem egyenesen kiváló film. A reklámos Ted Kramer (Dustin Hoffman) elválik Meryl Streeptől, és feladja a munkáját a gyereknevelésért. Több ügynökség is szerepel a filmben, pl. a Roth, Kane and Donovan, a Norman, Craig and Kummel, illetve a J. Walter Thompson. A film Oscart nyert.

Wag the Dog – Amikor a farok csóválja

Ez egy kicsit kilóg a sorból, nem klasszikus reklámügynökségi film, mégis erre a listára való, mert van benne sok hasonló a mi szakmánkhoz. Ebben is szerepel Hoffmann, mellette pedig Robert De Niro és még sok nagy név. A film a politikai kampányok világába enged betekintést, ahol egy álháború megrendezésével igyekeznek a szakemberek elkendőzni az elnök piszkos nőügyeit. Személyes kedvencem egyébként az a film, ha még nem láttátok, tessék szépen bepótolni – nekem a brainstormingos részek tetszettek a legjobban benne. És Robert De Niro. Puzsér pedig megmondja:

The Joneses – Eladó a családom

Zseniális film, ráadásul a Californication Mulder ügynöke az egyik főszereplő benne. A Lilaakác közre emlékeztető külvárosi lakóparkba új család költözik, Jonesék. Ránézésre tökéletesek. Seperc alatt megkedvelik őket a szomszédok, a gyerekek egyből menők lesznek a suliban, tényleg ők a szupercsalád. Csakhogy ők nem igazi család, össze lettek castingolva. Hogy ők legyenek az aspiratív család, és tulajdonképpen 24/7 ügynökökként prezentáljanak és demonstráljanak. A célközönség pedig a szomszédság: ha Joneséknek ekkora plazmatévéjük van, nekünk is olyan kell, ha Jonesék a legújabb Audival nyomják, nekünk miért ne lehetne…? Tetszik az ötlet! Szerencsétek van, a csövön fenn van az egész film:

Melrose Place

Aaron Spelling egyik legnagyobb sikere volt ez a sorozat, melynek szereplői közül emlékeim szerint minimum hárman egy D&D Advertising dolgozói, de leginkább a recepciós Allison Parker, az (egyik) ártatlan szőke csaj. Az összes közül talán ebben a legfelületesebb az ügynökségi élet ábrázolása, kivéve a recepciós pultnál történteket, de nem mehettem el mellette szó nélkül. A sorozat sztárja egyébként a goni Amanda Woodwardot megformáló Heather Locklear volt, aki azóta öreg lett, mint az országút, viszont mára már nem ő a legismertebb név ebből a csapatból, hanem a Szülifeli Tomja, aki itt még meleg volt. De már elmúlt. Ja, ha már itt tartunk, az egyik desperate hosewife is ebben a sorozatban vált ismertté, Marcia Cross. A sorozat egészének stílusáról és a tartalmi mélységekről kiváló képet ad ez a kis ízelítő:

Talán feltűnt, hogy a Mad Men nem szerepel a felsorolásban, de hát az evidencia, nem? És a magyar filmek közül ilyen tekintetben jut még más is az eszünkbe, mint a többek között Liptai Claudiát puhító Szabó Győzős Valami Amerika?