A munkanap már jóval a munkahelyre érkezés előtt elkezdődik. A reggeli rituálé mindenkinél más és más: ki hány szundit alszik vissza, vagy hány kávéval képes huzamosabb ideig nyitva tartani a szemhéját. De valahogy csak el kell jutni dolgozni, ami az esetek többségében nem stresszmentes. Ez kihathat az egész napunkra.

És bár a KRESZ láthatóan nem teremtett békét, de kialakít egyfajta közlekedési szemléletet, amivel ideális esetben az autósok előre jelzik mozgásukat, és jobban figyelnek környezetükre. A gyalogosok ennek hiányában mint poroszkáló vagy vágtázó, szemellenzős lovak közlekednek, és evidensnek veszik, hogy mindenki gondolatolvasó. Tisztelet a kivételnek, már annak, aki tényleg az.

A legális autóvezetéshez jogosítvány kell, de mondjuk a biciklis- vagy gyalogosközlekedésre mindenki jogosult. Jobban belegondolva az élet nagy dolgaihoz sem szükséges ilyesmi, pedig elkélne pl.: „pénzkezelési”, „háztartásvezetési”, ”párkapcsolati”,  „gyereknevelési” , „vitatkozáselméleti” vagy épp „mit mivel vegyünk fel” jogosítvány. De azt hiszem, nem most fogom átalakítani a Nemzeti Alaptantervet, mára elég a gyalogosforgalom megreformálása. 🙂

Járókelőként általában nem saját tempónkban, sokszor egymást akadályozva, elsodorva, türelmetlenül a másik mögött toporogva haladhatunk. Ennek logikusnak tűnő következménye a félhangos szitkozódás, a dodzsemes lökdösődés vagy jobb esetben csak a képzeletbeli agyonverése az előttünk bóklászónak. Pedig szerencsétlen épp akkor ennyivel szeretne vagy képes haladni.

KÖRBENÉZÉS

Nálam például alap, hogy nem állok meg, nyitom ki az ernyőm, nyújtózkodom vagy változtatok hirtelen irányt anélkül, hogy körbe ne néznék, nehogy elsodorjak a manőverrel valakit, vagy késztessem ezzel a Rippel-fivéreket is megszégyenítő mozdulatsorra a mögöttem érkező, mit sem sejtő gyalogost.

BESOROLÁS

Ha már lökdösődés. A cipzár-elv csodás megoldás az általános iskolában jól ismert „egyes oszlopba fejlődj”-re. Azaz a fő oszlopban mindenki maga elé enged egy másik embert. Egyszerű és gyors megoldás a járműre beszállásnál, vagy a mozgólépcsőnél, de mégsem használjuk sehol. Olyannyira, hogy az M0-son kísérleti jelleggel táblával illusztrálják az autósoknak ezt a világon mindenhol ismert és bevált megoldást.

PÁRHUZAMOS KÖZLEKEDÉS ÉS JOBBRATARTÁS

Ez a két alapvetés jó megoldás az autósoknál arra, hogy mindenki saját tempójában haladhasson. A gyalogosok esetében a mozgólépcsőn ez konkrétan már régóta itthon is szabály (de akár a sima lépcsőn is használható), és szintén hazánkon kívül gyakorlatilag mindenütt működik is. Ezzel a ráérősek a jobb oldalon álldogálva használhatják ki a mozgólépcső adta gyorsulási lehetőséget, a sietők ezt megspékelve fellépcsőzhetnek a bal oldalon. Elvileg.

De mindig van, aki a „belső sávon” álldogál, és véletlenül sem néz körül, saját világának rabja, így esze ágában sincs feloldani a dugót, amit ő maga okozott. Egyszer az egyik metróállomáson hallottam, hogy bemondják: a mozgólépcső bal oldalát hagyják szabadon a siető utasoknak, ami csodák csodájára működött, de megoldás lehet a padlómatrica is, ami egyértelműsítené a megfelelő használatot.

MEGÁLLÁS ÉS VÁRAKOZÁS

A megállókban célszerű úgy várakozni, hogy azzal ne akadályozzuk a fel- és leszállást. Adjunk esélyt a járműhöz rohanóknak, és ne az út közepén táborozzunk le, mert A nő kétszer című – szerintem zseniális – filmből is kiderül, hogy akár az életünk múlhat azon, hogy elérjük-e az adott járművet vagy sem.

„PARKOLÁS”

Felszálláskor várjuk meg a leszálló utasokat, így több helyünk lesz felszállni és nem okozunk dugót sem. De először érdemes felmérni, hogy felférünk-e, nincsenek-e túl sokan, ami miatt az utazás során olyanhoz is túl közel kellene kerülnünk, akihez normál esetben nem szeretnénk. Néha mégis megéri várni egy következőt.

Ha mégis sikerült felszállnunk, a helykeresésnél vegyük számításba, hogy meddig utazunk, és még hányan szeretnének felszállni rajtunk kívül. Jó, ha könnyítjük az ő helyzetüket is, hiszen fordított esetben elég bosszantó, ha nem férünk fel, pedig a jármű belsejében a ’90-es évek összes fiúzenekara együtt gyakorolhatná az ugribugrit.

Ha több megálló múlva szállunk csak le, akkor keressünk beljebb helyet, vagy mosolyogva tűrjük az “embersorompó szerepét”. Persze van, amikor nincs más megoldás, és lássuk a jó oldalát: mennyivel több kalóriát égetünk le- és felszállással, mint szimpla ülve nézelődéssel vagy kapaszkodással!

Ha sikerült leülnünk, tuti, hogy mellénk akar furakodni egy olyasvalaki, aki a fizika törvénye alapján kizárt, hogy mellénk férjen. Ez a manőver a téli hónapokban, az ünnepek után, kabátban és három pulcsiban még kényelmetlenebb. Mindenkinek jobb, ha nem furakodunk.

Ha láthatóan van nálunk jobban rászoruló, akkor adjuk át a helyünket, nekünk is jólesik, ha valaki helyet ad az éjszakain, ha épp a taxira valót is elittuk.

MEGKÖSZÖNÉS

Ha valaki átadja a helyét , miattunk rohangál fel és alá, vagy csak arrébb áll/ ül, hogy elférjünk, azt illik megköszönni. És ha már köszönés, én a zebrán is intek és nem beintek az autósnak, ha átenged, pedig tudom, nekem van előnyöm, de azt is, hogy ő az erősebb.

CSOMAGOSOK, HANGOSKODÓK ÉS FURAKODÓK CSOPORTJA 

A tömeg közösségi közlekedés egyik külön kasztja a csomagjukat nem kontrollálók. Ha melléjük állunk, táskájukkal simán az őrületbe kergetnek az ütemes „nekünk csapódással”. Mint anno a vízcsepp-csöpögető kínzókamrákban. Vagy a hátizsákosok, akik ezzel két ember helyét foglalják el, de ne legyünk gonoszak, lehet, hogy így vannak csak egyensúlyban. Érdemes ügyelni tehát a csomagunkra, mert nekünk sem jó, ha mindenfélének nekiütődik, főleg, ha mondjuk épp tojást vettünk a boltban. És biztosabb is, ha táskánkat magunk mellett, a kezünkben tudjuk.

A másik finoman szólva is figyelmetlen magatartás a hangos, telefonos zenehallgatás. Nathaniel Baldwin már 1910-ben elkészítette az első fülhallgatót, hordjuk bátran, hallgassuk normál hangon, nekünk jobb a hang, a többieknek pedig az utazási élménye. Emellett a többi utas sem hallgat üvöltve például Backstreet Boys-t, pedig nagy a kísértés. És ha már hangerő. A telefonba elegendő normál hangon beszélni, úgy is hallják még a világ másik felén is. Ez a lényege.

Kiemelt csoport még a menet közben ajtóhoz sietők, akik ritkán számolnak azzal, hogy manőverük mennyire balesetveszélyes és felesleges. Elég akkor a leszálláshoz készülődni, amikor a jármű áll. Lassabbaknak még az előző megállóban érdemes az ajtóhoz slattyogni, de ne kússzunk át jelezni sem az utasok hegyén-hátán, inkább udvariasan kérjük, hogy jelezzenek helyettünk. Így mindenkinek kényelmesebb.

KERESZTEZŐDÉS

De a KRESZ elve máshol is hasznos lehet, pl. az üzletekben. A pénztár előtti sor se keresztezze a közlekedő utat, hiszen tudjuk, hogy ne haladjunk be a kereszteződésbe, ha a továbbhaladásunk nem biztosított. És se mi magunk, se kosarunk vagy bevásárlókocsink ne képezzen akadályt, mert sok idő utána annak felrúgott tartalmát újra összeszedni.

Összességében józan ésszel, kedvességgel és odafigyeléssel a munkába jutás is stresszmentesebb lehet, amivel nagyobb eséllyel jöhet el a mosolygós hétköznap reggelek ideje is. Na persze ezt is csak ésszerű keretek között, nehogy LEGO movie szintű rend legyen és szipi-szuper hétfő.