Az utóbbi 3 hónapban rengeteg tenderen indultunk, több-kevesebb sikerrel, azt azonban szinte kivétel nélkül mindegyikről elmondhatom: a tendereztetési kultúra siralmas. Vagy inkább szégyenletes.

Körkép, 2013-2014, Magyarország.

MIÉRT?

• Miért gondolják, hogy az a jó, ha 15 ügynökséget meghívnak? Ezzel akarják bebiztosítani magukat a főnökük felé, hogy márpedig ők igazán jól körülnéztek a piacon? És tényleg fognak emlékezni bármelyik anyagra is, ha 2 nap alatt futószalag üzemmódban nézik végig az ügynökségi prezentációkat?
• Miért nem tisztelik annyira az ügynökségeket, hogy a döntés után nem csak a nyertes ügynökséget, hanem a többieket is kiértesítik, így nem a kreativ.hu-ról tudják meg, hogy nem ők nyertek?
• Miért van az, hogy kiírnak tendereket, majd ki is hirdet(né)nek téged nyertesnek, ha közben nem jöttek volna rá, hogy alapvetően nincs is büdzsé új TV szpot gyártására?
• Miért tehetik meg azt, hogy 3 körben túráztatják az ügynökségeket, hogy aztán ne hirdessenek nyertest? Indoklás nélkül vagy mondjuk például azért, mert valaki nem nézett utána annak, hogy nem is lehet az adott termékre tendereztetni, mert nemzetközi anyagot kell adaptálni.
• Miért jut bárkinek is eszébe, hogy miután a győztes ügynökséggel nem zökkenőmentes az együttműködés, felajánlja a „második helyen végzőnek”, hogy bár az alapokat lefektették a nyertes ügynökséggel, a kreatív koncepció kidolgozására szívesen megfuttatnák újra mindkét ügynökséget?
• Miért engedheti meg magának egy cég, hogy egész egyszerűen eltűnik, és nem hirdet eredményt?
• Miért az a bevett szokás ma Magyarországon, hogy a szakmai kompetencia, a kreatív anyagok minősége, a kémia helyett a legalacsonyabb árat választják?

Miért? Állítólag azért, mert VÁLSÁG van. Mert csökkennek a büdzsék. Ezért az ügyfél próbál minden költséget minimalizálni, akkor is, ha ez a produktum rovására megy. De az ügynökségeknek is hatalmas a felelősségük. Amíg lesznek olyanok, akik lenyomják az áraikat, és akár veszteség árán is bevállalnak munkákat, addig nehéz lesz ezen változtatni.

És végül egy decemberi élmény, eddig azért nem írtam róla, mert meg kellett emészteni. Korrekt tendereztetési eljárás. Csak 3 ügynökséget hívtak. A feladat röviden összefoglalva: márkastratégia. Kreatív anyagra egyelőre nincs szükség. Az ár nem számít, ha jó a stratégia, biztosan megállapodunk. Egy 3,5 órás, este fél 9-ig tartó, jó hangulatú ügyfél brief. Imádjuk a feladatot. Jól megy a tervezés, elégedettek vagyunk az eredménnyel. Magabiztosan megyünk prezentálni. A FŐNÖK valamiért feszült. Ez már az első percben, a bemutatkozásnál látszik. Belekezdünk. Lelkesen, mosolyogva mondjuk el, mennyire jó volt a feladat, mennyire élveztük a munkát. És nem kamuzunk, nem nyalunk az ügyfélnek, tényleg élveztük. Sokan ülnek velünk szemben, a legtöbbjük érdeklődve figyel, veszi a poénokat, mosolyog, bólogat.

Forrás: www.gettyimages.com

A FŐNÖK egyre feszültebb. A marketingigazgató arca kifürkészhetetlen. A többiek még mindig velünk vannak, figyelnek. És akkor A FŐNÖK egyszer csak félbeszakít. Paraszt módon (már elnézést, de erre nincs más szó). Vörös fejjel, indulatosan közli, hogy ezt hagyjuk abba. Ők nem ezt várták. Miért elemezzük a célcsoportot ilyen részletesen? Ők nagyon jól ismerik, rengeteg kutatási adatuk van. Igen? És azt pl. nem lehetett volna átadni az ügynökségnek? És nem kellett volna a briefben a célcsoport mezőt kitölteni (mert tök üres volt)? És ha a briefben van egy jól definiált feladat és fókusz, miért azt kérik számon, ami nem volt feladat? MI VAN??? Csak ülök, nézek és attól tartok, A FŐNÖK rögtön agyvérzést kap. Próbáljuk megtudakolni, mi a problémája, meg tudja-e fogalmazni, mit várt, de nem szeretne beszélgetni velünk. Lüktet a halántéka, lassan habzik a szája is. Összepakolunk, kedvesen kezet fogunk mindenkivel, boldog karácsonyt kívántunk, és emelt fővel távozunk. De nem értjük. A mai napig nem értjük. Meg nem nevezett cég azóta sem hirdetett nyertest, persze ez nem jelenti azt, hogy nincs eredménye a tendernek, lehet, hogy csak nem jelentették be. De MIÉRT van az, hogy 2013-ban Magyarországon bárki így viselkedhet egy prezentáción? Ki engedheti meg magának ezt a hangnemet? Szerintem senki…

Természetesen tisztelet a kivételnek, nem lenne fair, ha mindenkit egy kalap alá vennék, és nem említeném meg azokat az ügyfeleket, akik korrekt módon tájékoztatnak, szakmai szempontok alapján döntenek, és azokat, akik annyira megkedveltek bennünket az első találkozó alkalmával, hogy úgy döntöttek, mégsem írnak ki tendert, mert velünk szeretnének dolgozni. Ott működött a kémia…