Sajnálattal értesítem a kedves kollégákat és mindenkit, aki szerette és ismerte, hogy a sajtóközlemény múlt hét kedden elhunyt. A szomorú hírt magam is egy győri hirdetésszervezőtől tudtam meg. A szeretett eszközünk távozása felett érzett fájó, ordító hiány azonban rámutat egy még komolyabb problémára: kommercializálódik a PR, és még kérdéses, tudunk-e valamit ellene tenni?
Múlt hét kedd szép napnak indult, egyik ügyfelünk milliárdos nagyságrendű, helyi léptékben tehát legalábbis jelentőségteljesnek mondható fejlesztéséről küldtem ki egy háttérinfókkal, valamint fotó- és mozgóképanyaggal dúsított sajtóközleményt. Három perc sem telt belé, mikor befutott az első visszajelzés, már-már trendszerűen egy hirdetésszervező hölgy hívott. Konkrétan a Győrplusz kollégája tájékoztatott a fájdalmas hírről, hogy a sajtóközlemény elhunyt, ilyetén formában legalábbis meghalt, béke poraira, de beszéljünk inkább a pénzről. Székembe roskadva kérdeztem vissza elfúló hangon: hogyan, s miért? Mint lesújtó indoklásként megkaptam: óriási hibát követtem el azzal, hogy közvetlenül az újságírónak és a szerkesztőnek küldtem el az anyagot, mikor annak a hirdetési osztályon van a helye. Ugyanis „a sajtóközlemény az egy fizetett műfaj.”
Elkurvul-e a PR? Elkurvul hát, vagyis inkább
kommercializálódik, így szép szóval, na.
Mert ha van benne cégnév, akkor az pénzes. Ha nincs benne, de valakinek a valamije, az is pénzes. Ha senkinek sem semmije, egyszerűen csak proaktív, az is pénzes. Minden pénzes, de a legpénzesebb a sajtóközlemény. Hát minden nap tanulunk valami újat, kedves barátaim – zárhatnám le itt a témát, de az nem enged, tovább fogja a kezemet, és egészen más síkra tereli a gondolatmenetemet.
Forrás: ereleases.com
Oda, hogy elkurvul-e a PR? Elkurvul hát, vagyis inkább „kommercializálódik”, így szép szóval mondva, na.
Tudod, a PR az, ami ingyen van
Azok után, hogy ebben évtizedekig fennállt egyfajta status quo, most a PR félreértettsége a jelenlegi üzleti, gazdasági folyamatok miatt mutatkozik meg újfent – és egyre égetőbben. Félreértett a PR-szakma, mert alapvetően két dolog feszül egymásnak:
- Az ügyfél szerint a PR az, ami ingyen van.
- A média szerint a PR az, ami nem klasszikus hirdetés, de van mögötte egy cég, tehát fizetős.
Mi meg egyensúlyozunk itt a kettő között. Próbáljuk megértetni a megbízóval, hogy a PR már csak azért sincs ingyen, mert az ügynökség megbízásával tulajdonképpen költött, csak jóval kevesebbet, mintha hirdetéseket vásárolna, s mégis felületet és rajta minőségi tartalmat kap cserébe. Ez a szakmánk, ebből élünk. A médiát meg unos-untalan igyekezzük jó értelemben véve átverni, kikísérletezni és megtalálni azt a pontot, ahol a hírérték miatt még a szerkesztők hajlandók (vagy kénytelenek) elnézni a cég nevét az anyagban. Ezért találunk ki új megközelítéseket, menedzselünk témákat, pozícionálunk személyt, terméket, szolgáltatást, márkát. Új eszközöket használunk és persze bevált régieket, sőt – ah! szent kulisszatitok! – a cél érdekében még sörözni is elmegyünk az újságírókkal alkalomadtán.
De megjelenésért direktben fizetni, az nem klasszikus PR kategória, az a vásárolt hirdetési felület. És ennek tükrében fájó a gyászhír: az örök klasszikus, a sajtóközlemény már nem PR-eszköz. Emlékét megőrizzük.