Pharrell Williams Happy című száma sok-sok díjat és slágerlista első helyezést vitt el, a hozzá készült videoklip pedig a dalhoz hasonlóan kreatív, inspiráló és felemelő. Ráadásul nincs is egyedül!

Van ok az örömre

Pharrell Williams 2013-ban a popzene egyik uralkodójává vált. Ő énekelt például a Daft Punk Get Lucky című számában, aminél nehéz agyrágóbogarabb slágert kiemelni a közelmúltban. Legutóbbi dala, de főleg a hozzá készült képanyag viszont talán még ennél is erősebb. Pharrell Williams – Happy. (Tudom, mire gondoltok; három szóban négy dupla mássalhangzó elég ritka.)

Forrás: arabia.style.com

Eredetileg a Gru 2 című animációs film egyik betétdala volt, később viszont elkészítették hozzá a világ első 24 órás videoklipjét. A projekt saját honlapján, folyamatosan valós időben fut a klip, és miközben loopolódik a dal, újabb és újabb szereplőt látunk táncolni a zenére. Ez a felület interaktív is, meg tudunk jelölni dolgokat, kommenteket is lehet hagyni adott pillanatoknál.  A real time-ot úgy képzeljétek, hogy amikor bekapcsolódunk a videóba, abban láthatóan ugyanolyan napszak van, mint az „igazi világban”. Ugyanakkor bele is tudunk nyúlni a klip valóságába, egy óra mutatja azt, hogy éppen hol tartunk a napon belül, és ezen keresztül bele lehet tekerni az anyagba. Így akár most is megnézhetitek, hogyan néz ki egy táncoló balerina egy dél-kaliforniai fekete negyedben, vagy egy tizenkét éves fiú electric-boogie performansza az Alsó-Los Angeles-i közösségi házban… én persze megnéztem az egészet kétszer helyettetek, hogy beszámolót tudjak írni róla.

Minden egész órakor Pharrellen a sor a táncolásban, az órán diszkrét „P” betűvel vannak jelölve az ominózus részek. Mellette más hírességek is feltűnnek a maratoni videóban, de ők teljesen random módon, így mindig résen kell lenni. Az időbeni csapongásokkal és óvatlan kattintgatással kihagyhatjuk például őket: Earvin „Magic” Johnsont, aki Los Angelesi lakos lévén a házába invitál minket, ahol joviálisan táncolgat a bajnoki címei és egyéb trófeái között. Steve Carell színészt, aki a rajzfilm-főhős Gru „angolhangja”, sőt, a Minionokat is. Jamie Foxx színész-énekest, Kelly Osbourne celebet, vagy éppen Jimmy Kimmel talk-show műsorvezetőt is. Mindezt a Happy honlapján tízmillió körüli látogató tekintette meg, ami korrekt szám. Ugyanakkor az ötlet virálisan elterjedt, és a világ minden pontján sorra gyártották a rajongók a saját verzióikat.

A történet (valaki táncol az utcán) egyszerűnek tűnhet, de a 24 óra miatt természetesen technikailag igen bonyolult vállalkozásról van szó. Pharrell Williams a We Are From L. A. rendezőpárossal sok munkát fektetett a projektbe, túl sok információt viszont nem tettek közzé a készítés körülményeiről. Ezt-azt persze le lehet szűrni a klipből, és a kevés behind the scenes anyagból. A videó egy napot dolgoz fel, de biztosan több napon át, talán egy hétig is tartott a forgatás. Az operatőr – vagy operatőrök váltásban – steadycam-et használtak, nagy mélységélességű objektívvel. Ennek köszönhetően a felvétel zökkenőmentes, és ha a szereplő közeledik vagy távolodik az operatőrhöz képest, egy bizonyos határon belül akkor sem lesz életlen. Így is rengeteg utómunka lehetett a projekttel, erről árulkodó jel rögtön a videó megjelenési ideje. Az amerikai délnyugaton mindig sokat süt a nap, de azért az látszik, hogy nyáron volt a forgatás, a premier viszont csak késő ősszel. Még apróságok: ha figyelmesen megnézzük, észrevehető, hogy csak a kép közepét tartják élesben, körben egy életlenítő maszkot helyeztek rá. Ennek valószínűleg az a funkciója, hogy minél kevesebb felismerhető arc, valamint autórendszám legyen a képen, mert azt még Amerikában sem szabad mutatni. Azokat a rendszámokat, amik így is látszódtak volna, egyenként retusálták a teljes huszonnégy órányi anyagban, és – kétségeink ne legyenek – azokat a járókelőket, akik így is felismerhetőek, egyenként nyilatkoztatták írásban, hogy vállalják a szereplést. Nem gondolom, hogy fizetett statiszták lennének az utcán feltűnő emberek, de a gyártás így is grandiózus feladat lehetett. Minden táncoló szereplőnek csak egy nekifutása volt, így rögtön élesben történt a felvétel, melyen figyelni kellett a napszakra, az időzítésre, az útvonalra – érdekes, hogy pirosat például sosem kapnak a táncosok a zebrákon való átkelésekkor.

Epic

A bevezetőben említettem, hogy a Happy nincs egyedül, az internetes lehetőségek kreatív kihasználásában előtte járt Bob Dylan – Like a Rolling Stone című nótájához készült késői videó. Az ötlet óóóriási, talán még nagyobb, mint a végtelenített klip. A videó ablaka egy televíziót mintáz, ahol szabadon kapcsolgathatunk a csatornák között. Viszont akármelyikre is kapcsolunk, és bármit is lássunk (teleshop, reality, akciófilm, rajzfilm, híradó, sport), a képernyőt benépesítő karakterek éneklik a dal szövegét. Leforgattak nagyon sok különböző műsort teljesen professzionálisan – a színek, a fények, a képek, minden tökéletesen a helyén – ehhez a különleges videokliphez. Látnod kell, hogy elhidd…

Forrás: carbonated.tv

Sok Beyoncé

Pharrell óta is van új a nap alatt. Amit ki kell emelni, az Beyoncé új „vizuális albuma”, melynek címe – várd ki…! – Beyoncé. A decemberben hirtelen megjelent lemez 14 számot tartalmaz, de összesen 17 videoklip található a hordozón, melyeket online is meg lehet tekinteni. A klipeket a világ legkülönbözőbb pontjain forgattak, New Yorktól kezdve Párizson át Sydneyig. Belegondolni is nehéz, hogy mennyi energia lehetett minden dalhoz ugyanolyan igényességgel forgatni, mégis, a 17 darab nem marad el a zenecsatornákon látható megszokott minőségtől. A klipeket neves rendezők jegyzik, és tényleg minden szempontból megfelelnek a trendeknek, látszik, hogy nem félgőzzel dolgoztak rajta. Gyártási szempontból egyébként nem lehetett sokkal nagyobb vállalkozás e nagyszámú klip elkészítése, mint ha mondjuk egy videó kedvéért járták volna be a világot…

Nagyszerű leírni, hogy egy tendenciát láthatunk megvalósulni, hiszen az audiovizuális termékek alkotói végre kihasználják az internet adta lehetőségeket, és nem egyszerűen felpakolnak egy tartalmat, hanem szabadjára engedik a fantáziájukat, és megpróbálják felmérni, hogy a filmes eszközökön túl milyen más módon tudnak maradandót alkotni. A befektetett energia megtérülni látszik, így boldogok lehetnek, akik belefogtak egy ilyen jellegű feladatba. Örüljünk mi is!