Cégünknél a döntéshozók egyben véleményvezérek is, ha elmondják, mi a véleményük, nekünk is az lesz hamar. Innen jutott eszembe, hogy megkérdezem őket, ők mennyire érzik magukat egynek közülünk abból a szempontból, hogy végül is mind öreg róka a szakmában, láttak már egyet s mást, ha reklámról van szó, szóval hogy például mennyire gondolják reklámok által befolyásolhatónak magukat?
Körkérdést intéztem hát néhányukhoz, és hárman válaszoltak is! Mivel leginkább autós ügyfeleken dolgozom, nem mellesleg szeretem is a kocsikat, a témát is így választottam:
- Milyen típusú, évjáratú járművet használtok pontosan?
- Mi alapján választottátok, hol és kitől érdeklődtetek, hogy az adott típus milyen?
- Befolyásolta-e a döntést bármiféle reklám? Vagy image…
- És még mi? Érzelmi kötődés, saját jó tapasztalatok korábbról, esetleg bármi más irracionális szempont?
- Most hogy látjátok, jó döntés volt? Ha igen, miért, ha nem, miért?
- Kedves sztorik röviden a járművekről vannak?
- Milyen autót/motort terveztek venni következőnek? És mi alapján döntötök majd?
Laci egy 2007-es BMW 320d és egy veterán Renault 16-os büszke tulajdonosa, ez utóbbi kb. annyi idős, mint ő maga. A Bimmert azért választotta, mert több autós újságíró barátja ajánlotta, azt mondták, ez az igazi autó. Az R16-os viszont teljesen érzelmi választás volt, amikor a Renault-nál dolgozott, a szentendrei szalonban meglátta (így fogalmazott: „őt”), 12.500 km-rel, teljesen eredeti külsővel-belsővel, és azonnal levette a lábáról. Reklám tehát nem, image a BMW esetében mindenképpen befolyásolta. Laciról azt kell tudni, hogy nem az a rossz értelemben vett BMW-s arc, pont fordítva, a BMW örülne, ha csak ilyen emberek ülnének a propellerek mögött.
Tamás kerek perec kijelentette, hogy semmilyen reklám nem befolyásolta őt, amikor a jelenlegi, 2001-es Subaru XV-je mellett döntött, az image viszont annál inkább. Érdekes adalék a történethez, hogy Tamás nem ismerte a gyártó amerikai marketing-kommunikációs gyakorlatát, de jót derült, amikor ez felvetődött. Elmondta, hogy az előző autója is Subaru volt, és minden bizonnyal a következő is az lesz. Az évek során kialakult köztük az a fajta érzelmi kötődés, amiről minden gyártó álmodik, de sokat nyom a latba egy nagyon is racionális szempont, a 4×4. Tamás azt mondja, jó döntés volt, az XV pont az az autó, amit keresett. Minden nap élmény beülni, ránézni. Ez utóbbit betudom az elfogultságának, egy Subaru a legritkább kínálja azt a vizuális élményt, amit pl. egy Audi igenis tud 😉
Visszatérve Lacira még: mindkét autójával kapcsolatban nagyon határozott választ kaptam, hogy jó döntés volt ez is, az is, a BMW nagyon jól megy (surprise-surprise), a kötelező szervizeken kívül egyszer kellett turbót javítani rajta. Az OT-s R16-ból pedig nincs még egy ilyen eredeti és jó állapotban lévő autó az országban, mindenki csodálja, ő meg imádja – kell ennél több? Egyiket sem tervezi lecserélni.
Andrást hagytam a végére, akit nem az autójáról (Saab 93) kérdeztem, hanem a motorjáról, amely nem egy mindennapi darab: 2006-os Ducati Sport 1000, ennek megfelelően terjedelmes választ kaptam. Elmesélte, hogy amikor motorválasztáson törte a fejét, mindenképpen valami klasszikus formájú járműben gondolkodott, ilyen nagyon kevés gyártónak volt akkoriban, a Ducati, a Triumph és Harley kínált elsősorban retró-jellegű járműveket. A Ducatit az különböztette meg a másik kettőtől, hogy a legmodernebb műszaki tartalmat ötvözte egy régi, híres modelljük formatervével, míg a többiek inkább a sok évtizedes alapokat újítgatták évről évre. A szerelem egy Ducati-szalonban csapott le, és a pettinget egy évre rá házasság követte.
András nem kertelt, elmondta, hogy igen, hatással volt rá a reklámozás, de nem a klasszik szpotok, hanem a product placement: az amerikai filmekben, ha felbukkan egy motor, az nagy eséllyel Ducati, a márka igen sok pénzt fektetett olyan kultikus filmekben való jelenlétbe, mint pl. a Mátrix vagy a Mission Impossible. Konkrétan azt üzenik vele, hogy te is lehetsz főszereplő, ha ilyet birtokolsz. Megnézed ezt a filmrészletet, és eldöntöd, hogy BMW-t veszel, vagy Ducati Sport 1000-est:
Vagy ezt, és tudni fogod, milyen márkájú motorral állsz a jó oldalon:
A másik a körítés – ami persze szintén a kommunikáció része: bemész egy szalonba. Ott nem csak motorok és alkatrészek vannak, hanem olyan, mint egy butik: gyerekruhától női cuccokon át a legkülönbözőbb kiegészítőkig mindent megvehetsz márkázottan magadnak meg a csajodnak. Olyan, mint a Café Store, csak ott tényleg van évente új kollekció 😉 És természetesen van olasz kávézó is. Amikor pedig átveszed a motorodat, kapsz hozzá két vastag katalógust: az egyikben csak alkatrészek és tuning-kiegészítők, a másikban pedig csak ruhák és divatcikkek találhatók. Az egész márka arra van felépítve, hogy vegyél egy motort, aztán vedd meg hozzá apránként az életérzést is. Tehát jó eséllyel költs el még ugyanannyit minden másra, ami Ducati. Ez a márka egy kommunikációval foglalkozó szakembernek önmagában is érdekes esettanulmány – nincs túl sok ennyire tudatosan felépített motormárka a piacon.
Mindez annak ellenére működik remekül, hogy ez a motor egyébként teljesen irracionális választás: kezdő/újrakezdő motornak egy V2-es 1000 köbcentis gép eleve bolond ötlet, ez ráadásul bitang nehezen kezelhető, annyira nyomatékos és darabos. Állandóan birkózni kell vele, képtelenség lassan menni, olyan mintha egy on-off kapcsolót működtetnél – szóval igazi kihívás, mert nagy odafigyelést és önmérsékletet igényel. Miután viszont legyűrted a félelmeidet, és hajlandó vagy tényleg energiát fektetni a motorozás megtanulásába, akkor szépen össze lehet vele csiszolódni. Kell hozzá eltökéltség, szenvedélyesség és kitartás. „Jó döntés volt, mert nem készen kaptam meg vele a motorozás élményét, hanem el kellett jutnom vele odáig, hogy valóban élvezetet okozzon. És mint tudjuk, az út legalább olyan fontos – ha nem fontosabb –, mint a cél maga. Ha megtehetem (és nem is töröm össze), mindenképpen megtartom”
Köszönöm nektek, Laci, Tamás és András, hogy segítettetek a poszt megírásában!