Az SOS munka olyan, mint egy vírus. A megelőzés némi előrelátással pofonegyszerű lenne, de valahogy csak megkapod. Nem számítasz rá és hirtelen felborítja az egész céget szervezetet, kiver tőle a víz, görcsöl tőle a gyomrod, nem tudod elvégezni a többi, előre tervezett munkádat, nem tudsz tőle se enni, se aludni, ettől egyre ingerlékenyebb leszel, és végül le kell mondanod az összes programodat miatta. Majd beletörődsz, mert azt hiszed, hogy legalább gyors lefolyású és 3 nap alatt túl leszel rajta, de valahogy mégis mindig elhúzódik, egyre csak mutálódik, végül hetekig nyögöd.
De vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről!
Ideális esetben egy cégnél hónapokra nagyjából, de hetekre és napokra pontosan le vannak osztva a munkák, kapacitás-szükségletükkel együtt. A határidőből visszaszámolva tervezhetőek a projektek. Mikor? Kinek? Mivel kell készen lenni? Kinek mi a feladata ahhoz, hogy az ügyfél és az ügynökség is elégedett legyen az elvégzett munkával. Tiszta sor.
Jó esetben a kihasználtság optimális, van rajta egy kis rátartás, ha mégis beütne a krach, de nincs láblógatás. Mindenki nyugodt, mert tervezhető a napja, és így nagy sansszal 18:10-kor még pont elcsípi a himnuszokat a vb meccseken, miközben gyöngyözve bugyog ízlés szerint a rozé fröccs vagy a sör a poharába a legközelebbi, kiülős etető-itató napsütéses teraszán.
Igen, ideális esetben.
De, ha csak egy SOS munka is beesik, akkor ez az idill darabjaira hullik és borít mindent. Ezzel valahogy a hirtelen jött projekt egy pillanat alatt a többi elé furakszik, amelyeknél optimális esetben gondos előretervezés, erőforrás-beosztás, meg minden ilyen hasznos és hangzatos tevékenység történt, és amivel így hatékonyan, hiba nélkül, átgondoltan lehet haladni… mindeddig.
Emellett nemhogy előre kell venni, de abnormális idő alatt kell minimum a megszokott, jó minőséget hozni. Ez nem kis feladat még a számítógépek korában sem, még ha sok munkafolyamat fel is gyorsult, de a gépeket még többségében nem Siva istennők vezérlik, így az emberi tényező miatt továbbra is kell idő a gondolkodásra, legalábbis a gépek lázadásáig biztosan.
Tegyük fel, a küldetés sikerült, az ügyfél elégedett.
De megérte-e nekünk? Ha a következő élethelyzetek közül bármelyik is ismerős, akkor valószínűleg nem.
- Ha a tervezők a „SÓS pálcika csomagolástervezés” tárgyú email hatására is önként vetik le magukat az emeletről elkerülve ezzel a lassú kínhalált.
- Ha az ügynökség mégis úgy érzi, hogy az összes sajtóanyagot inkább eltüzelné a legközelebbi csapatépítő szalonnasütéskor.
- Ha a csomagolás mellé az ügynökség önköltségen gyárt wobblert “Elnézést kérünk!” felirattal.
- Ha a káromkodásért mindenki csak 5 Ft-ot dob be a közösbe, mégis az SOS projekt alatt összejön a 10 napos csapatépítő Hawaii-ra.
- Ha az ügyfél válasz emailjének tárgya az, hogy “Isten fizesse meg!”.
- Ha az eddig mindig előre tervező ügyfelek, levonva a következtetéseket, szép csendben elégetik a naptárjaikat és örömtáncot járva törlik az excelt a gépeikről.
Összességében a recept egyszerű és evidens. Ember, tervezz! Mind ügyfél, mind szervezeti oldalon. Ezzel minden optimalizálható és nincsenek irreális határidők.
De ha valamiért mégsem lett minden előre megtervezve és megint kevés az idő, akkor már az is segít, ha az ügynökség csak annyit tud, hogy érkezni fog egy munka, aminek nagyjából tudják a volumenét, mert akkor már számítanak rá. Ezzel az SOS melónak ki is húztuk az egyik méregfogát, már nem lesz váratlan, elkezdődhetnek a párhuzamos munkák, így az gyorsabban és gördülékenyebben haladhat, ha megérkezik a konkrét feladat.
Ütemezés. Milyen egyszerű és nagyszerű, és mennyi idegeskedéstől, kapkodástól, átgondolatlanságtól, vitától és elégedetlenségtől mentené meg a világot? Ez lenne az évezred védőoltása.
De akkor a gyakorlatban miért van ennyi “mostdobjelmindentéscsináldmegazonnal” munka? Sajnos most nincs időm ezen tovább mélázni, mert megint beesett valami SOS…