Risk Everything. All in or Nothing. Véresen komoly szlogenek a Nike és az Adidas focivébére időzített reklámfilmjeiből. A vébé közeledtével az elvárások egyre nagyobbak, a nyomás egyre növekszik. Itt már nincs helye mosolynak, szórakozásnak, hiszen egy egész nemzet felemelkedése múlik Ronaldón, Messin és Neymaron. Az idei vébé előtt a két sportszergyártó óriás nagyon hasonló kampánnyal és reklámfilmmel jelentkezett: a foci már nem játék, hanem küldetés, ami csak akkor lesz eredményes, ha mindent beleadsz és kockáztatsz.
A Nike április elején mutatta be Risk Everything című egyperces filmjét Ronaldo, Rooney és Neymar főszereplésével, akik elszántságukkal reagálnak a rájuk nehezedő nyomásra. Pressure shapes legends – szól a klipet követő mondat, és a tét valóban nem kicsi: a világbajnokság megnyerésével beírhatják magukat a halhatatlanok közé. Az Adidas reklámjában – amelyet az Isten városa brazil rendezője, Fernando Meirelles dirigált – Lionel Messi álmodik a fociról és az elkövetkező meccsekről, ahol pattanásig feszült hangulat uralkodik. Csak akkor járhat sikerrel, ha mindent belead, ellenkező esetben elbukik és még a szurkolók haragjával is szembe kell néznie.
A futball ennyire komoly ábrázolása, ha nem is meglepő, de mindenképpen újszerű a két cégtől. A játék élvezetét, a szórakozást és szórakoztatást hangsúlyozó korábbi vébé reklámokkal szemben – gondoljunk csak a reptéren focizó brazilokra, vagy az első gólig tartó harcig a ketrecben – itt nincsenek jókedvű emberek, nincs nevetés, nincs sportszerűség, legfeljebb a feszültség tör ki egy gól után a játékosokból és a szurkolókból. Mindkét reklám túlidealizált és végletes: kockáztatni kell, különben nincs győzelem és minden elveszik.
A két film összehasonlítása elkerülhetetlen, a Nike pedig jobban teljesít, bár a Risk Everything messze elmarad a 2010-es zseniális Write the Future háromperces remeküktől. A hatalmas tét már ott is előkerült, de szerencsére a készítők – a rendező Alejandro González Iñárritu együtt – nem vették túl komolyan magukat, és kellő öniróniával mutatták be, mennyi minden múlhat egy-egy tökéletes vagy félresikerült mozdulaton. A szédületes tempó és a humoros sztori mellett a popkulturális utalások (Homer Simpson), valamint a sportolók (Kobe Bryant, Roger Federer) és színészek (Gael Gfarcia Bernal) cameói tették egyedivé, viccessé és százszor is újranézhetővé a reklámot.
Ehhez a sikerhez nehéz felnőni, és a Nike-nak idén nem is sikerült. Pedig a kampány második felvonásában kijöttek monstre, 4 perc hosszúságú reklámjukkal, amiben már a szórakozás, a lazaság és a fantázia játssza a főszerepet: egymással focizó tinédzserek képzelik magukat Ronaldo, Neymar, és a többiek szerepébe, a trükkök látványosak, Irina Shayk modell csókot küld és még Hulk is feltűnik a Bosszúállókból. Kár, hogy, az ötletet az Adidas 8 évvel ezelőtt sokkal hangulatosabban elkészítette a 10 éves Joséval és álomválogatottjával, aminek Beckenbauer is a tagja volt.
Az Adidas is kijött egy könnyedebb folytatással, amiben Bale-t és Lucas Mourát hívja ki focipárbajra a veterán Zidane és Beckham utóbbi lakásában. Ügyes cselek kis térben, összetört berendezés, nosztalgiaérzés. Kár, hogy az ötletet a Nike 10 évvel ezelőtt sokkal viccesebben elkészítette Thierry Henry-val, a Manchater Uniteddel és egy kutyussal a főszerepben.
Ugyan a filmek működnek, de a hasonlóság bosszantó. A korábbi reklámok miatt a léc – főleg Nike-nál – magasan van, és érthető, hogy ezt nem lehet minden vébé alkalmával megugrani, de ennél azért eredetibb, ötletesebb kampányokra számítottam. És az sem teljesen tiszta számomra, hogy miért ragaszkodtak ennyire a Risk Everything és az All in or Nothing szlogenekhez, mikor az újabb filmek csak erőltetve illenek be a koncepcióba. Mindkét cég bebizonyította, hogy lehet ezt jobban is csinálni, erre pedig ékes bizonyíték személyes kedvencem, a Nike 2008-as EB-re készült filmje, amelyet Guy Ritchie rendezett és Take It to The Next Level névre hallgat.