Az ügynökségek ügyfélkapcsolati munkatársai, de a kreatívok is folyton nyígnak, hogy az ügyféltől nem jön normális brief, nincs miből meríteni, hogy átérezzük a terméket, az insightot, az üzenetet, így sokszor erőltetett megoldások születnek.

Ehhez képest az egyik kedvenc ügyfelünk, a SEAT a minap olyan briefet hozott, hogy szinte még most is remeg tőle a lábam: beállítottak egy új SEAT Leon Cuprával, ami ugye a palettájukon az über sportverzió, ráadásul az erősebb, 280 lovas verziót kaptuk meg egy kis kipróbálásra. Gábor, a vezető szövegíró kollégám utálja az automatát, így nekem volt szerencsém egy kicsit megkergetni felfelé a Szépvölgyi úton – amíg az tartott. Konkrétan életveszély ez a kocsi. Három program választható benne, a Comfort arra való, hogy elvigyük vele a gyereket az oviba, a Sport onnan az Auchanig jó, a Cupra pedig a konkrét megőrülés… Természetesen az első kettőt nem próbáltuk ki 😉 Úgy megy, mint az állat (örülök, hogy anyám és a rendőrök nem láttak), és nagyon vicces feature, hogy ebben az állásban úgy kapcsolgat a csodás DSG-váltó visszafelé, hogy a fokozatok között kis gázfröccsöket ad, mint egy igazi versenyautó. Teljesen más, mint anno a férfiasan tökéletes nyers Impreza volt, de mégis sokban hasonlít. Mutatom álló helyzetben:

Az az okosság az autóban – és ehhez járult hozzá nagyon nagy mértékben a személyes megtapasztalás – hogy ha akarom, egy szinte hétköznapi alsó középkategóriás kompakt, ami Magyarországon a családi autó szinonimája, de csak egy gombnyomás, és mint mikor Russel Crowe bemondta a Gladiátorban az elhíresült „At my signal, unleash hell!” mondatát, tényleg dimenzióugrást hajt végre a kocsi, és leszedi a fejedet… Emellett ez egy igazi luxusautó, tele kényelmi, biztonsági és minden egyéb igényt kielégítő extrával, az ülések sportosan tartanak, de kényelmesek, nagyon komoly benne a hifi, külsőre is ízléses, nincsenek rajta túlzó spoilerek és szárnyak, kvázi sleeper. Csináltunk a próbaút végén két kis gyorsulást a Seregély utcában, csak hogy legyen mozgókép is, de itt azért már nem volt hely igazán hülyülni – és talán ezért nem is igazán jön át belőlük a feeling:

Köszönet az autóért és az élményért Zolinak és Petrának a Porsche Hungariától, a fotókért és a videókért pedig Gábornak!