“A változás már sosem lesz olyan lassú, mint idén volt.”

Ezzel a gondolattal kezdte előadását  dr. Gyarmathy Éva pszichológus a Café Csoport márciusi rendezvényén, amelyen a digitálizáció hatásairól és a mai gyerekekről, azaz a határtalan lehetőségek nemzedékéről volt szó. A változással kapcsoltban két dolgot tudunk tenni: követni és megérteni, hogy mi a változás, valamint törekedni arra, hogy a biztos pontokat megtaláljuk a világban. Utóbbi különösen fontos az új ember, a Homo informaticus számára.

Az emberiség sikerének a titka

Gyarmathy szerint a fejlődés legfontosabb mozgatórugója az emberre jellemző lustaság: hatalmas erőfeszítéseket vagyunk képesek tenni azért, hogy ne kelljen erőfeszítéseket tenni. Az ember folyamatosan könnyíteni akar az életén, ezért kezdett el eszközöket készíteni és használni. Az emberiség történetének egyik legnagyobb változása, az írás feltalálása is a könnyítést szolgálta: memorizálás, emlékekre hagyatkozás helyett rögzíteni a tudást.

Mint minden újításnak, így az írásbeliségnek is voltak támadói: az ókori filozófus, Szókratész szerint “az írás feltalálása éppen feledést fog oltani azok lelkébe, akik megtanulják, mert nem gyakorolják emlékező tehetségüket“. A valódi bölcsesség helyett a tudásnak csak a látszata lesz meg bennük. Ma, mikor 10 oldalt végigolvasni is sokak nehezére esik, nehéz elhinni, hogy az írásbeliség széles körű elerjedése előtt több száz oldalnak megfeleltethető szöveget is tökéletesen memorizálni tudott az ember (gondoljunk például a szájhagyomány útján terjedő Kalevalára).

Az ember rendkívül képlékeny agya hamar alkalmazkodik a környezethez, ami körülveszi. Az írásbeliség megjelenésével a memóriakapacitás is megváltozott, valamint kialakult a képzettársítás és a logikai, elemzői gondolkodás. Szintén fontos mérföldkő volt a folyóírás elterjedése is, hiszen a betűk összekötéséhez előre tudni kell, mit akarunk leírni, ez pedig a gyerekkorban a kontrollfunkciók kialakulásának egyik legkiválóbb módja.

A technikai változás mentesíti az embert az előre gondolkodástól: a számítógépen nem kell összekötni a betűket, egy találkozót az utolsó pillanatban módosíthatunk, a gps-szel bárhova eljuthatunk anélkül, hogy előre megterveznénk útvonalunkat. A modern korban a logikai gondolkodást felváltja a hálózatos gondolkodás (egy helyzetben azonnal átlátni és megoldani a feladatot), amivel együtt a tér-vizuális gondolkodás is erősödik. Ezt a változást nem lehet fejlődésnek vagy hanyatlásnak beállítani, ez csak a környezetre adott reakció.

Gyerekek ingerekeresésben

A kisgyerek agya is a környezeti hatások, a szocializáció alapján változik. A korábbiakhoz képest sokkal több inger éri őket, erre rááll az agyuk, folyamatosan keresik az ingereket. Ez különösen az iskolában nehéz, ahol a gyerekek hamar elfáradnak, ezért idegrendszerük kéri a további ingereket, amelyeket nem kapnak meg, így nem értik, mi a baj velük, ha már 5 perc után elkezdenek mocorogni. A gyerekek a gombnyomkodással a jövőre készülnek fel, és ez az, amit elsőként tiltanak le az iskolában, amivel csak szorongást idéznek elő a bennük.

Az idegrendszer érése és az értelmi képesség két egymástól független dolog: előbbi azt jelenti, hogyan tudja feldolgozni az ember az információt, míg utóbbi az intelligencia, a gondolkodási képesség szinonimája. A gyerekek nagyon okosak, de hiányoznak a kontrollfunkciók, hogy azt csinálják, amit szeretnének. Ehelyett azt csinálják, amik történik velük. Az idegrendszer nem fejlődik ki, nem épülnek fel a szükséges idegpályák kellőképp.

Az egyéni kontrollfunkciók kifejlődését az is hátráltatja, hogy a használati tárgyakkal nem kell óvatosan bánni, minden azonnal pótolható. Ezen felül az internet és a mobileszközök elterjedésével összeszűkül a kézzelfogható világ és a virtuális kerül előtérbe, ahol viszont az információ gyorsan elérhető, nem kell megküzdeni érte, így az értéke sem lesz nagy. Fontos megjegyezni, hogy a könnyen hozzáférhető információ nem egyenlő a tudással, hiszen előbbi gyakran lehet hamis. Csak a hiteles, leellenőrzött, releváns információ alakítható át tudássá a kritikai gondolkodás által.

Diverzitás megjelenése

Az infokommunikációs tér szabad út a diverzitás felé: a gyerekek rendkívül gyorsan sajátítanak el különböző képességeket, így sokkal hamarabb kijön a tehetségük adott területen. Ennek következtében az uniformizált oktatás sem lehet megoldás a jövőben, hiszen hamarosan az atipikus lesz a tipikus. A gyerekek tudása is átalakul: bizonyos területeken hatalmas lesz, máshol viszont hiány jelentkezik.

A sokféleség abból is adódik, ki mennyire jut hozzá a lehetőségekhez. Az olló elkerülhetetlenül kinyílik: kialakul egy kicsi, ám annál láthatóbb és meghatározóbb csoport, akik mindenhez hozzáférnek. Ezzel szemben sokan csak használják a 21. századi eszközöket, de nem élnek velük. Már nem az életkor különbözteti meg a fiatalokat, hanem a társadalmi helyzet. Ezért sok kisebb csoport jön létre: szétválnak a kultúrák, a szegregáció egyre növekszik. Végső soron kisebb az esély az átjárásra a kultúrák között.

A Homo informaticus jellemzői

Az új korban a Homo informaticus veszi  át a Homo sapiens helyét. Ezzel összefüggésben az egyén kerül a középpontba: az egyéni érdeklődés, az egyéni lehetőségek, az egyéni haladás és az egyéni tartalom. A Homo informaticus társas készségei érettek, ám inkább online fejezik ki magukat, személyesen sokkal visszafogottabbak. Az online kapcsolattartás hatására a személytelen kapcsolatokban jobban bíznak, míg a személyesekben kevésbé. Magukkal szemben is sokkal nagyobb a bizonytalanságuk, de ezt kifelé próbálják palástolni, amiben a technika segítségükre van, hiszen biztonságot ad nekik. Nagyon vágynak a sikerre, ám a kudarctól való félelem igen erős bennük. Akkor lesznek bizonyosak önmagukban, ha elérik a céljukat, és ha minden apró eredményükre pozitív visszacsatolás érkezik. A sok bizonytalanság a kontrollfunkciók hiányára vezethető vissza.

A mai iskolás gyerekek meghatározó része olyan állásokban fog dolgozni felnőttként, amelyek jelenleg nem is léteznek. Ezért a gyerekek számára egy konkrét szakma elsajátítása helyett a megfelelő pálya kiválasztása a cél, ám így is nagy az esély arra, hogy a diák felnőttként végül teljesen más területen helyezkedjen el, mint amit korábban tanult. Munka terén is egyre jellemzőbb lesz, hogy egy-egy feladatra állnak össze a jövő munkavállalói, így a megbízó iránti elköteleződésük is legfeljebb a projektek végéig tart.

Hogyan lehet felkészülni erre?

El kell fogadni, hogy megváltozott az információs-kommunikációs közeg, amire senki nem készült fel, a kutatók is csak lekövetik a változást. Épp ezért fennáll a veszély, hogy a mai gyerekek a határtalan lehetőségek mellett a magukra hagyottak nemzedékévé válhatnak. Ezt elkerülendő szülőként annyit tehetünk, hogy minél több tartalmas, élményekben gazdag időt töltünk velük, és közösen használattal tanítjuk meg nekik, miként bánjanak a modern kor eszközeivel.