Aki a cím alapján valamilyen pszichológiai témájú bejegyzést várt, azt ki kell ábrándítanom, nem a hangulatingadozásomról lesz szó, hanem két, közelmúltban átélt izgalmas forgatásról.

 

 

 

 

 

 

 

 

A reklámszakmában töltött 12 évem alatt láttam már 1-2 forgatást, az elsőt sosem felejtem el: Danone tejföl reklám. A Hajógyári szigeten forgattuk egy stúdióban, ott és akkor tudtam meg kis zöldfülű account asszisztensként, hogy a TV reklámokban látott szép, családi ház valójában egy sötét hangárban felállított, bevilágított, 2 falból álló díszlet. A bableves sem bableves, mert egy food stylist (akkor tudtam meg, hogy ilyen szakma is létezik) mindenféle színezőanyaggal (téglapor és még ki tudja, mi más) igyekszik előállítani a kívánt színhatást. Szóval az a bableves, amitől összefolyik a nyál az ember szájában a szpot nézése közben nagyjából mérgező, ha a filmben az anyuka valóban abba evett volna bele, tuti intenzív osztály.

Közben eltelt sok év, sok érdekes forgatáson jártam, mondjuk a portfólióból hiányzik még egy forgatás valami nagymenő márkának Dél-Afrikában…  Bár izgalmas dolog pl. banki reklámokat készíteni, néha jó kitörni a megszokott komfortzónából, és valami izgalmasabba vágni a fejszét. Az accountok egyik rémálma, amikor kis büdzséből nagyon nagyot álmodik a kreatív csapat – „Nem igaz, hogy nem jön ki ennyi pénzből” felkiáltással. Oké srácok, végül igazatok volt, kijött, de ne mondjátok, hogy nem izgultatok egy picit. Mert egy EJTŐERNYŐS forgatásnál azért nem árt bebiztosítani a dolgokat. Igen, ejtőernyősöset forgattunk. Azt hiszem a szűkös anyagi kereteket kiválóan ellensúlyozta a csapat profizmusa. Pedig nem egyszerű dolgokat kértünk tőlük: ugorjanak ki ernyő nélkül, és a levegőben vegyék fel (na, ezt nem vállalták), füstgyertyával a lábukon egymást keresztezve imitáljanak grafikont (igen, ezt így leírás alapján nehéz elképzelni), vagy az egyikük szórjon el egy köteg húszezres (hamis volt), a másik pedig repüljön oda hozzá, és cipzárazza be társa zsebét. És még sorolhatnám. Mindezt két ugrásból, egy baromira szeles napon (hát igen, megviccelt minket ez az idei nyári idő, a leadási határidő miatt viszont nem lehetett tovább várni). Azt már csak csendben említem, hogy a filmbe 3D-s elemeket is kellett csempészni, tehát az utómunka sem volt piskóta, de elkészült. Na, az ilyen forgatásokon van az, amikor az account kikönyörgi, hogy léccilécci hadd menjen fel a helikofferrel, a kreatív igazgató pedig megragadja az alkalmat egy jó kis tandemugrásra.

Aztán három héttel később jött a lent, azaz a víz alatti forgatás egy 4 méteres medencében. Pro bono munka, az ügyfél kilétét egyelőre fedje homály, a végeredmény reményeink szerint nemsokára látható lesz. Ez az a forgatás volt, amikor a szövegíróból operatőr és rendező, az accountból kellékes, gyártásvezető és szereplő vált egy pár órára.

Berendeztünk egy víz alatti tantermet asztallal, székkel, flipcharttal, a két lelkes szereplő pedig egy nagy levegővel rákészülve játszotta a jeleneteket. Mivel nem lett volna praktikus minden egyes jelenet után felúszni egy kis levegőért (én pl. mire leértem volna 4 méterre, már indulhattam volna vissza levegőért, így nem nagyon lett volna idő a „színészkedésre”) búvárok segítették a lélegzést. Fantasztikus csapatmunka volt! A két búvár operatőr beállt, a segéd búvárok lélegeztették a szereplőket, miután mindenki felkészült, a szereplő levette a maszkot, és kivette a szájából a reduktort (azt a bigyót, amiből a búvárok lélegeznek). És játszott… legalábbis próbált. Nem annyira egyértelmű állni egy 4 méteres medence alján, utcai ruhában, lesúlyozva, és közben nyitott szemmel, mosolyogva beszélni, mutogatni…  Az első próbálkozásnál kiittam a fél medencét, így erősen aggódtam, hogy menni fog-e ez a víz alatti forgatásosdi. A kezdeti nehézségeken hamar túllendültünk, és fantasztikus élmény volt, én legszívesebben ki sem jöttem volna a medencéből. Bár az egész csapat lelkes amatőrökből állt, hihetetlen volt a fegyelem, a figyelem és az összhang, ment minden olajozottan, a legkisebb fennakadás nélkül.

Remélem, ha a dél-afrikai forgatás nem is tud beteljesülni, lesz még részem hasonló izgalmas projektben. Nektek van kedvenc forgatásotok?