“All I do is keep on running in my own cozy, homemade void, my own nostalgic silence. And this is a pretty wonderful thing. No matter what anybody else says… Sometimes taking time is actually a shortcut.” – Haruki Murakami, What I Talk About When I Talk About Running

Heti egy-két-háromszor járunk futni a Caféból reggelente, kis csapattal. Futásból megérkezve, izzadtan ballagok a kávém felé kedd reggel, mikor egy nemfutó szövegíró kolléga a “Miért futsz? Kergettek?” fricskát dobja elém. Nem veszem fel. Nevetek, leginkább azon, hogy ezt ő úgysem fogja megérteni. Nem tudja, hogy nem eredeti. A “You are from Hungary? Are you Hungry?” katergóriából húzott elő egyet. Sorolhatnám tovább, a “Run Forrest, run”-tól, A “Maratont futottál? És nyertél?”-ig.

Általában nem beszélek a futásról, csak ha kérdeznek. Ha nem érdekel a téma, akkor feleslegesen próbálnék valami olyat elmagyarázni, amit úgysem fogsz megérteni. Egy elmélet szerint a homo sapiens csapatban vadászott, futva. Általában nagyon hosszú távokat. Mielőtt kifinomult fegyvereket készített volna, egyszerűen lefutotta az áldozatát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy csapatban – nő, férfi, gyerekek – indultak vadászatra. Az embernél gyorsabb állatokat hosszú kilométerekig, gyakran maratoni távokig követték, nem hagyták vízhez jutni. A rövid távon nagyobb sebességre képes állatokat öt, tíz, harminc, ötven kilométereken át lassú tempóban fárasztották, bekerítették, majd a kezdetleges fegyvereikkel leterítették. Nemcsak néhány vadász futott a préda után, hanem a közösség minden tagja, mert visszaszállítani a leterített prédát túl nagy erőfeszítés lett volna a vadászoknak.

Afrikában az infrastruktúra hiánya miatt a gyalog, esetleg futva közlekedés mindennapos. Haile Gebrselassie, az etióp futólegenda mesélte egy interjúban, hogy minden reggel futva ment a lakhelyétől tíz kilométerre levő iskolájába. Állítólag azért emeli futás közben magasabbra a jobb karját, mert a bal alatt szorongatta a könyveit.

Zsófi egy reggeli futás után megjegyezte, hogy még mindig nem látja értelmét annak, hogy nem érkezünk meg sehova a futás végén. Nem A pontból B pontba futunk egy konkrét céllal, hanem csak futunk. Ez elgondolkodtatott. Én azért szeretek munka előtt vagy munka után futni, mert nem csörög a telefonom, nincs határidő és ügyfél, SOS feladat, árajánlat, megoldandó probléma. Néhány percig, óráig nem kell eljutni sehova, megoldani, megfejteni, leadni.

Egy céges közösség életében a határidők, ügyfelek, munkák után rohan mindenki. Nagyon kevés idő van magadra vagy a másikra a munkakörülményeken kívül. A munka eredményét ritkán lehet lemérni. Jó esetben néhány reklámipari díj, esetleg elégedett főnök, ügyfél, üzleti haszon a cégnek. A futás után viszont garantált az eredmény. Egy reggeli közös edzés után fáradtság helyett energiát kapsz, korábban indult a napod. Reggel fél 9-re már felment a pulzusod, elkalandoztak a gondolataid, megtudtál valami újat a futótársadról, és közösen elértetek valamit, aminek látható az eredménye. Kipirult arc, friss test és a tudat, hogy “ma már elértem valamit”.

Hosszú Kávé néven egy céges tréningen, a bárpult mellett alakult az első Cafés futócsapat, még 2008-ban. Neveztünk a budapesti félmaratonra váltóban, majd futottunk Balatonon, Pisában, Kölnben.

Ultrabalaton, 2013

Öt Cafés cég adta a csapat magját, sosem beszélgettem annyit kollégákkal, mint a készülés, utazások, versenyek és az eredményeink közös megünneplése alatt. A csapat legtöbb tagja már elhagyta a Cafét. Van, aki a Vodafone-ban, más a BMW-ben vagy esetleg a saját cégében dolgozik. A futóélet viszont nem szűnt meg a Caféban, csak átalakult.

A Café csapata a 2013-as Suhanj!6 jótékonysági futóversenyen

Hetente kétszer járunk ki a szigetre a Seregély utcából, Kvázibárki jöhet. Hét után pár perccel indulunk. Egy  PR-es csapat elindult idén az ultrabalatonon. Két hete pedig egy vegyes Café csapat a Suhanj! Alapítvány jótékonysági éjszakai hatórás futóversenyén rótta a köröket Szigetmonostoron. Igazából tényleg nem az a lényeg, hogy hová futsz, hanem, hogy mennyi minden jön szembe az úton. És még csak nem is kergetnek.