’95-ben ismertük meg az internetet, 1997 végén 2%-os volt az internet-penetráció. Ma Magyarországon a lakosság 71%-a rendszeresen használja az internetet. Ez az arány a 15-29 éves korosztályban 90% felett van.

A napokban találkoztam azzal a KSH-felméréssel, amely szerint már csak 3%-kal vagyunk elmaradva az uniós átlagtól a rendszeres internethasználat tekintetében; végre egy szám, mely esetében Budapest és Bukarest lényeges különbséget mutat (utóbbi 46%). Hol van a teteje? Talán a svédek és hollandok 93%-ánál, vagy ki tudja? Lehet, hogy 10 év és nagymamák sem tudnak majd net nélkül élni.

Az internet használatát a mobileszközök terjedése tette természetessé, ma Magyarországon kb. 2,5 millió okostelefon van, melynek 60%-án rendszeres internetezés folyik. Legtöbben e-mailezésre használják a telefonjukat, amit a közösségi oldalak látogatása követ.

Mobilak vagyunk, de ragaszkodunk az asztali gépeinkhez is; az Ipsos felmérése szerint a magyar lakosság 44%-a használ laptopot, 73%-a pedig asztali számítógépet és mindössze 4% tabletet, ám ez sem egy elenyésző szám; több, mint 300 000 táblagép került eladásra Magyarországon eddig.

Mára zajos lett az online tér; reklámzajos. Pár éve még a médiaterv alján szerepelt az online, ma már a TV-t követi. 2012-re 18%-kal nőtt az online hirdetésekre szánt reklámköltés 2011-hez képest. A hirdetők médiamix rangsorolása: TV, online, social media…

A technika fejlődésével fejlődik az online médiatervezés, a pontos célcsoport elérés a cél, az átkattintás mellett azt is mérjük, hogy a termék oldalán meddig jutott el a fogyasztó, hogyan lesz belőle tényleges vásárló, milyen üzenettel bombázzuk tovább. Nincs olyan internet-fogyasztó, akit ne találnának meg a különböző mérési rendszerek, kulcsszavas keresők segítségével, és az adott időben adott helyen elhelyezett hirdetéssel nyomást ne gyakorolhatnánk rá.

Egyfelől letisztul szép lassan az online hirdetési piac, csak azt célozzuk, akiből tényleges vásárló lehet – másfelől továbbra is maradnak termékek, amelyek vásárlási periódusa hosszabb, több idő telik el a reklám és a tényleges értékesítés között; pl. autó. És ki tudja, hogy nem a barátunk beszél-e rá az adott autómárkára, aki nem is tervez egyébként vásárolni, tehát nem célozzuk őt magát.

“A jót könnyű megszokni” címadással utaltam arra a csodálatos lehetőségre, amit az internet nyújt napjaink során. Kutatásokból az derül ki, hogy ebben a médiumban, mely sokkal fiatalabb, mint a TV, már nem zavaró a reklám, természetes, hogy ott van, hogy

nekem szól. A mi feladatunk az, hogy ez így is maradjon, hogy a jövőben is érdekes felületen, figyelemfelkeltő kreatívval és célzottan szólítsuk meg a fogyasztókat, és ne felejtsük el a fent említett barátot sem.