Hurrikánként (de akár azt is mondhatnám, kamionos Van Damme-ként) söpört végig a webkettőn egy új új-zélandi reklám, amely a relatív gyorshajtást dramatizálja meglehetős erővel. Ennek kapcsán gondoltam, szervezek ide egy gyors nemzetközi kitekintést a témában, persze a témát azért ennél tágabban értelmezve. De előbb egy kis bevezető.
Mitől jó egy reklám? Mondjuk: „Látják, elolvassák, elhiszik, emlékeznek rá, és cselekednek ez alapján.” (Daniel Starch, a reklámtudomány egyik ősatyja, a „Principles of advertising” szerzője, 1923) Vagy: „Nem lakóházakat adunk el, hanem otthonokat. Nem cipőt adunk el, hanem kényelmet a lábnak. Nem kozmetikumokat adunk el, hanem a szépséget, amelyet ez a kozmetikum növel.” (Henry Huff, reklámszakember, 1950)
A közlekedésbiztonsági üzenet más, mert itt nem egy alapvetően pozitív ígéretet csomagolunk még pozitívabb papírba, hanem egy olyan témát (a veszélyt és a veszélyeztetést), amit lehetőleg mindenki inkább kerül, nem beszél és nem is szívesen vesz tudomást róla. Jelentősége viszont túlmutat az egyén szintjén, társadalmi problémáról van szó.
A TCR-kampányok azonban nem konkurálhatnak a kereskedelmi üzenetek támogatottságával, ezért azokétól eltérő módszereket kell alkalmaznunk… Úgyhogy megfordítom: nem közlekedésbiztonságot kell eladnunk, hanem annak hiányát, és ezen keresztül megdöbbenést, félelmet, iszonyt, felismerést, lelkiismeretfurdalást, nyugtalanságot, dühöt, aggodalmat, bűntudatot, felelősségérzést, amelyet a kampányunk növel. Valószínűleg ennek a jegyében születhettek a következők:
(Traffic Accident Commission (TAC), 2009. Ez a szervezet 20 éve készít közlekedésbiztonsági, baleset-megelőzési reklámokat, a filmet ezekből vágták össze.)
Scottish Government and Road Safety Scotland, 2012
UK’s Sussex Safer Roads, 2010
NSW Roads and Traffic Authority (RTA, Ausztrália), 2010
Axion, Belgium, 2002
DOE-Axa, 2008
DOE, 2007
És persze az említett hobbitföldi film:
New Zealand Transport Agency , 2014
Kis pénzből is lehet nagy hatást elérni:
Elengedve egy kicsit a tévét:
És mi a helyzet itthon?
Ti mondjátok meg!