Az év eleje óta egyre több ismerősöm hagyja el a kommunikációs szakmát. A legtöbbjük éles váltást hajt végre. Saját vállalkozásba kezd, éves szabadságot vesz ki, a családi bizniszbe kapcsolódik be. Egyiktől sem hallottam, hogy más ügynökséghez vagy ügyféloldalra menne át. A válasz ugyanis mindig ugyanaz: „kiégtem, most nem menne máshol sem jobban, lelkesebben a mindennapi markkomm menedzselése”. Azonnal feltettem a kérdést magamnak: én ezt hogyan kerülhetem el, mert se közel, se távol nem szeretnék a kiégés közelébe kerülni.

Elmentem egy nálam jóval tapasztaltabb, okosabb emberhez (nevezzük gurunak) az ügyben, akitől először azt kérdeztem: mik a jelei a kiégésnek? A lista hosszú, de van pár nagyon egyértelmű jel – adta meg az alaphangot a guru. Azt mondta, ha azt tapasztalom magamon, hogy nő bennem a bizonyítási kényszer, egyre keményebben fogom magam munkára, elnyomom más típusú igényeimet a munka mellett (barát, család, hobbi kvázi megy a levesbe), állandóan frusztráltnak érzem magam (gyomor összeugrás ébredés után) és furcsa, addig általam nem mutatott viselkedésformákat veszek fel  (igénytelenné válok, nem figyelek oda, mikor beszélnek hozzám, stb.), akkor kezdjek gyanakodni, hogy zűr van velem. Ha ezek elhatalmasodnak rajtam, akkor onnan már csak egy minimál ugrás az enyhe depresszió, a belső üresség (nem a Buddhista-verzió, hanem az amőbává-válás) és a konfliktusok végeláthatatlan sorozata. Ergo eljön a burnout, a kiégés kora.

A jó hír, hogy mindez megelőzhető, mert senkinek, még a munkaadónak sem érdeke a kiégés megélése egyetlen dolgozónál sem. Tenni lehet ellene, csak nagyon alaposan kell az embernek ismernie önmagát. Így aztán az első lépés nem is lehet más, mint az önismeretünk fejlesztése. Fel kell fedeznünk magunkat újra: a képességeinket, a készségeinket és a terhelhetőségünk határait.

Szamárvezetőként álljon itt pár bevett, doktorok által javasolt jó tanács ahhoz, hogy mit tegyünk meg magunkért, hogy burnout-mentes felnőttkorunk legyen:

• Aludjunk többet
• Alakítsunk ki napi rutint, amibe beleférnek más dolgok is a munkán kívül
• Szánjunk időt a rendszeres kikapcsolódásra és feltöltődésre
• Figyeljünk oda a munkatársakra, akik cserébe odafigyelnek majd ránk
• Alakítsunk ki magunk körül vidám munkahelyi légkört (nem csak rajtunk múlik, de tegyünk meg mindent érte)
• Csökkentsük a túlórák számát, de a legjobb, ha nem is túlórázunk
• Rotáljuk a feladatokat, ne mindig úgy és ugyanazt nyomjuk
• Merjünk pihenésre időt fordítani munkaidőben is (például egy normális hosszúságú ebédidővel érdemes ezt elkezdeni).

Ami leírva egyszerűnek tűnik, azt az életben sem nehéz megvalósítani. Csak nagyon oda kell végre figyelni magunkra, és hallgatni arra, hogy mit súg az belső hang. Hidd el: sosem hülyeséget!